A SEria.hu a SONY márka mobiltelefonos barátainak oldala.

---

A "SONY" a Sony Corporation, Japán bejegyzett kereskedelmi márkája.

---

Az oldalunkon említett make.believe, Xperia, Walkman, Cyber-shot, Exmor'R és más Trade Mark védjegyek és logók a SONY tulajdonát képezik. Ezeket ™ hivatkozással nem jelöljük oldalunkon.

Vivát Vivaz! - 2. rész

Vivaz hardvere

Itt egy kicsit bonyolultabbnak tetsző információkba is bele kell majd merülnünk a végén, de az a néhány részlet elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy Vivazt elhelyezzük a mai piaci kínálat mezőnyében. Ha nem néznénk meg részletesebben az adatokat, kénytelenek lennénk elhinni mások szubjektív véleményét, márpedig mi ezt nem akarjuk. Azt szeretnénk, hogy Vivazt a helyén értékeljük - objekítven, a száraz műszaki paraméterek alapján is.
Ahogy ígértük, nem térünk ki esztétikai kérdésekre. Feltételezzük, hogy mindenki tudja hogyan néz ki, ismeri a formáját, a szép lekerekítéseit, az uniszex vonalait, minek írjunk arról amit mindenki lát. Bármit is írnánk az végzetesen szubjektív lenne, ezt inkább elkerüljük.

Billentyűk, input-output csatlakozás minősége

Billentyűk

Mindössze három billentyűnk van elölnézetben, alul. Ezeket fogjuk a leggyakrabban használni, és ami a lényeg, az az, hogy leginkább körömmel. Örömmel jelentjük, hogy erős, gitározáshoz szokott karmaink a két hónap alatt semmiféle kopást nem eredményeztek ezeken!
Ezek a billentyűk feltételezésünk szerint egyben fröccsöntött ezüst műanyagok, nem pedig műanyag lakkal bevont kivitelűek. Sajnos nem kaptunk írásbeli engedélyt arra, hogy a példányunkat darabokra szedjük. Nagyon bízunk abban, hogy feltételezésünk helyes, és hosszú-hosszú, akár egy-két éves használat után is minket igazol az utókor.
Ezeken a billentyűkön egy íves bemélyedés húzódik végig, eben csücsülnek a tájékozódást segítő ledecskék. Ezt a nútot nem árt majd időnként tiszta alkoholos fülpiszkáló vattával tisztítani.
További kezelőszerveket a felül található ki-be kapcsoló/ lock nyomógombon kívül csakis a jobb oldalon találunk.

Következzék a jobb, vagy más értelemben felső oldal. Így ahogy a fenti képen látjuk, balról jobbra haladva első a fotó aktiváló és exponáló gomb, második a videó gomb, aztán egy kis szünet és a hangerő lehalkító és felerősítő következnek. (Ugyan nem kezelőszerv, de a sor legvégén van egy kis LED-ecske, amin majd csak akkor fogunk elcsodálkozni, ha világít, mondjuk például a bekapcsoláskor vagy töltéskor.)

Figyeljünk fel arra, hogy itt, ezen a gombsoron találjuk Vivaz egyik alapvető jellemzőjét: az elkülönített (dedikált) videó gombot! Nem kell már a kameramódban választanunk fotó vagy videó között! Semmit nem kell tenned ha videót akarsz felvenni, videógomb lenyom, videóüzem indul. Fotózni akarsz, fotó gomb lenyom, fotóüzem indul. Kirándulni indulsz a barátaiddal? Mielőtt elindulsz állítsd be a megfelelő fehéregyensúlyt, a videó tulajdonságait, aztán, ha eljött a megfelelő pillanat, csak előkapod, klikk, máris HD videón az esemény. Ugyanez áll nyilván fotózásra is. Na, hát ez az egyik amit mindjárt meg lehet szeretni Vivazban, igaz erre majd csak később jöszz rá.

A nyomható mechanikus elemek tehát megbízhatónak tűnnek, a videó gombjával fordulhat elő, hogy szorul egy kicsit, de legalább lesz helye bekopnia.

Ami viszont rendszeresen zavart okozott, az a véletlen műveletek elleni védelem szinte teljes hiánya. Billentyűzárunk gyakorlatilag nincs, csak elméletben, ugyanis a felső ki-be kapcsoló/lock gomb az utóbbi feladatát elég bizonytalanul látta el. Lezárás helyett a legtöbbször kikapcsolni sikerült Vivazt. Reméljük ennek a gombnak a működése egyedi baj. (Update. Ezt utóbb több példányon is ellenőriztük, és hasonló hibát nem találtunk. A hiba tehát csak a mi korai tesztpéldányunkon volt jelen.) Van erre azonban szoftveres lehetőség is. A szoftver ugyan lezár az egyébként beállítható időtartam után, a kijelző elsötétedik a szintén beállítható időtartam elteltével (ezek nem biztos, hogy egybeesnek!), de a jobb vagy a középső billentyű megnyomása után feltett FELOLDÁS kérdésre, amire a bal oldalon egy érintéssel adható igen válasz, gyakran önálló élet kezdődik. Tény, hogy zsebünkben tudtunkon kívül szinte mindent sikerült már működésbe hoznunk, ami kellemetlen, mert ha a zsebünk képes belépni az egyes menükbe, akkor képes bárminek az elindítására is. Állítólag ez rendszerhiba és csak tényleges mechanikus reteszeléssel lehet 100%-os biztonságú billentyűzárat alkotni, mondjuk úgy ahogyan a Nokia 5800 oldalán látható. Van persze megoldás: egy merev falú tok, és ebben zsebrevágni Vivazt. A tok - mint korábban említettük - kulturált használathoz amúgyis fontos kellék a kamera megóvása miatt. Probléma tehát áthidalva.

Jack csatlakozó

Találkoztunk már olyannal aki visszasírta a régi jó békebeli fast-port rendszert. Mi nem sírjuk vissza. Azonban tudni kell, hogy fix érintkezés csakis forrasztással hozható létre két különálló érintkező között. A Jack csatlakozás egyszerűbb, kisebb a hibalehetőség de nem a világ N-edik csodája. Tökéletes érintkezést megfelelő tűréshatáron belül gyártott aljzat és "dugó" páros esetén kapunk. Mivel az aljzat (a lyuk) a fix pont, esetleg nem megfelelő minőségű Jackdugó okozhat kellemetlen perceket. Használjunk márkás fülest, feltételezhető, hogy ezeknél a Jackdugó is színvonalas. Tökéletesen rendben van, hogy a szabványválasztékból a 3,5 mm-es áll rendelkezésünkre, ezt csak azért szúrjuk ide, mert találunk márkás mobiloknál ettől kisebbet is.
Nagyon a bal oldal tetején van, de szilárd a beépítése, a fémgyűrűt még egy fél műanyaghenger is erősíti, és a belső átmérő mérettűrése is megfelelő.

Mikro USB

Ez az ami nekünk kell, az univerzális csatlakozó és szerelt kábel. Kár, hogy TVout kábelt nem kaptunk mellé. Mehetünk érte külön a boltba, amit előbb-utóbb meg is teszünk, mert videóinkat nagyon menő dolog a plazmatévénken is bemutatni a barátnő(k)nek.
A kábel és a mindkét végen található csatlakozók nagyon jó minőségűek, kivitelük jobb mint a számítástechnikai boltokban beszerezhető átlagos csatlakozók minősége. A dugókkal tehát semmi baj. Kicsit lazának érezzük az aljzatot, és attól tartunk, hogy durva használat mellett később érintkezési gondok lehetnek. Vigyázzunk rá, csak óvatosan. Nem feszegetni a dugót, hanem mindig húzni-megfelelően tolni.
Van mikro USB aljzatunknak egy műanyag fedele is, aminek az volna a rendeltetése, hogy védje a portól, de mindenek előtt a nedvességtől. Ez a fedelecske egy elég szerény vastagságú műanyagszálon fityeg, és ha nincs szerencsénk, akkor ez pont akadályozni fogja a dugót abban, hogy kényelmesen bedughassuk. Eddig három Vivazt láttunk, kettőn elég használhatónak tűnt a dolog, a miénken harmadnapra kénytelenek voltunk megszabadulni tőle (a miénk egyébként egy régebbi széria mint a megfigyelés tárgyát képező többiek).
Úgy látszik, hogy ez a vékonyka műanyag akasztó globális nemzetközi tradícó, mert a Nokia 5800-é sem sokkal jobb, talán egy árnyalatnyival szerencsésebb a szálacska rögzítése. (Egyébként ha óvatosan kihúztuk-akasztottuk (nem elszakítani!) akkor megfelelő idegrendszerrel születettek vissza tudják applikálni a helyére, igaz utána meg lehet, hogy mégiscsak jobbnak fogják itélni a fedeletlen mikro aljzatot...)
Viszont mindenki imádni fogja az USB csatlakozós hálózati töltőfejet. Ilyen kényelemben, nekünk Sony Ericssonosoknak csak nemrégtől van részünk. Sokaknak gondot okoz, ha mondjuk a brit szigetekre veti őket sors és elfeledkeznek arról, hogy a szigeten nem csak a közlekedés iránya nem stimmel a miénkkel. Mostanában már választhatunk spéci kínai gyártású falicsatlakozó átalakító, de a Sony Ericsson saját brit szabványnak megfelelő csatlakozó feje között is, mivel utóbbi külön is megvásárolható. Ha gyakran utazunk arrafelé, ideje erre is gondolni.

A kijelző

Elérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez. Milyen képe van a kijelzőnek? Milyen használni?
Ha rövidek akarunk lenni, akkor mindkét kérdésre a válasz: jó, de ha részletesebbek, akkor sem jutunk ezzel ellentétes válaszhoz.

Először a látvány. Mobilunk alap gyári beállításban kb. 60 %-os fényerőre állítva mutatkozik be, és első ránézésre is kiváló képet tár elénk, a fehér hófehér, a fekete ha kell akkor mattfekete, a többi szín megítéléséhez látnunk kellene az eredeti valamit, de annyi biztos, hogy nagyon szépek a színek. Pedig az első látványhoz kapott pőre gyári témák nem is a legoptimálisabbak ahhoz, hogy a képességeket szemléltessék.
A kijelző ún. TFT technológiát képvisel, de nem a 2-3 évvel ezelőtti színvonalat. Egymás mellé téve a Nokia 5800 XM-et és Vivazunkat szinte meglepő a különbség. Meglepő és azonnal letaglózó. Játszottunk egy jót azzal, hogy a család saját 5800-asa mellett a barátok tulajdonai mellé is odatettük. Nos, nem akadt olyan 5800 XM tulajdonos aki ne a Vivaz kijelzőjét választotta volna. Legfeljebb kicsinek minősítették a képet az övékéhez képest. Na jó, maradjon ennyi örömük.

Samsung i8910-hez csak egyetlen darabhoz jutottunk, a tulajával együtt, aki elég nagy mellénnyel érkezett a meghívásunkra. Mint köztudott, a Samuban AMOLED technológia található. Nézegettük a kettőt egymás mellett, színek, kontúrok, rálátási szög, nappali fény, miegymás. A kialakult összesített véleményt mi azért fogadjuk el, mert a nézegetés egyik résztvevője és ítésze a Samu büszke tulajdonosa volt.
Na akkor jöjjenek azok a vélemények amikben egyezség született. A Samsungnak nagyobb a fényereje színmegjelenítésben. Viszont a Vivazon a fehér az fehér, a Samsungon meg valamilyen, mikor milyen: szürkés, gyakran rózsaszínes. A fekete mindkettőn azonos körülbelül. A legmeglepőbb az volt, hogy a Vivaz semmiben nem maradt el a kontúrokban! Pedig itt vártuk a Samu lehengerlő győzelmének egyik fejezetét. Érdekes, hogy ugyanazt a háttérképet nézve két különböző színskálát láttunk, mindenkinek a sajátja tetszett (mondjuk Vivaz nem a sajátunk volt, nem akartuk mindenáron védeni, de szerintünk Vivazé volt élethűbb, talán azért mert ezt a képet kisezerszer láttunk már PC monitorunkon.) Az AMOLED technológiáról állítják egyesek, hogy napfényben nem olyan olvasható. Nem jött be, a Samsung sokkal-sokkal jobban olvasható napfényben, szobai körülmények között jobb a rálátási szög is, de alig valamivel, ezen vitatkoztunk is, mert a Samu gazdája meg itt várta, hogy földbetiporja Vivazt. Itt nem volt lényeges különbség, a napfényes nézegetésben viszont igen.
Összefoglalva, ha lehet egyáltalán mindezeket, látszott, hogy két homlokegyenest eltérő elveken működő technológiáról van szó. Az egyik ebben jó, a másik abban, de kiütéses győzelemről nem beszélhetünk. Azt elismerjük, hogy a Samsung i8910 képe valóban jobb egy hangyányival. Végül abban maradtunk, hogy nem cserélne egyik fél se a másikkal, de nem lenne baj ha a kettő valamilyen ötvözete működne mindegyikben.
Az igazat megvallva, annak ellenére, hogy Vivaz a Nokiát a földbe döngölte, féltettük az i8910-től. Megfogadtuk, hogy akármi lesz az eredmény azt úgy ahogy van megírjuk. Nos, magunk is meglepődtünk azon, hogy Vivaz milyen szépen állta a sarat.

Nem mehetünk el egy momentum mellett. Satio és Vivaz kijelzője - bár a felbontás azonos - nem csak a képátló méretében tér el. Satio esetében az un. transflective technológia is "jelen van". Mondhatnánk, hogy na és? De nem mondjuk: látjuk, illetve nem látjuk. A szokásos szóviccünk ezúttal kissé bosszantó. Satio kijelzője, még ha derengőn is, de látszik napfényben. És ez segít a fotózásban. Vivaz esetében derült napsütésben, amikor egyébként a legszebb HD videó felvételeket készítenénk, szinte semmit nem látunk. Óriási szerencsénkre Vivaz a folyamatos autofókusz miatt nem rontja majd el HD videóinkat, csak abban nem lehetünk biztosak, hogy azt vesszük-e fel amit szeretnénk. Namármost. Vivaz emiatt szépen rászoktat minket az "egykezes" videózásra, mert a másik kezünkkel garantáltan árnyékoljuk majd a kijelzőt. A nagyobb gond fotózásnál lesz. Itt ugyanis az autofókuszt be kellene lőni valahová, valamire, na ehhez gülüszemmel fogunk meredni a kijelzőre, ha oda akarjuk ahová szeretnénk, vagy ahová a téma kívánja. Na jó. Tudjuk, hogy nagyon-nagyon sok mobilnál (sőt olcsó kompakt kameránál is) hasonló a helyzet, de mi akkor is bosszankodunk a kijelző eme nem éppen kedvünkre való tulajdonságán.

A szeánsz után feltoltuk a fényerőt egy kicsit. Ne idegeskedjünk: a mattfekete nem szürkült el, de minden valamivel még kontúrosabb lett, és jobban olvasható. Ezt tehát tapasztalatunk alapján javasoljuk másoknak is. A gyári 60-65%-os beállítás bizonyára egy mérésen alapuló optimum, ami figyelemmel van az akkumulátor élettartamra. Hosszabb távon ... egye fene, legfeljebb 2-3 órával gyakrabban töltünk, meg aztán ott az éjszaka...
A nappali, napfényes utcai használat látványán javíthatunk, ha megfelelő témát keresünk Vivazra. Elméletileg szóba jöhetne első helyen a fehér háttér előtti fekete, de ez túl sok áramot eszik, marad a fekete háttér előtti fehér vagy világítóan sárga betűket tartalmazó téma, és harmadiknak az eltérő színnel színezett billentyűhátterek, ikonok, mint elméletileg optimális megoldás. Ha javasolhatjuk, akkor a megfelelő téma kiválasztásakor ilyesmik legyenek a központban.

Rezisztív panel

Vivaz TFT kijelzője felett egy rezisztív érintőpanel található. Ez ugyan még nem a ma ismert legújabb generáció darabja, de néhány jellemzőjében a legfejlettebbek közé sorolható. Jobb a fényáteresztő képessége, Vivaz kiváló látható képe és a kiváló rálátási szög ennek is köszönhető.
Jóval keményebb a felénk eső műanyagfólia, mint amit a Nokia az 5xxx sorozatban alkalmaz. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy némiképp másként kell használni, másrészt valamivel hosszabb fizikai élettartamra is számíthatunk mint a Nokiák esetében. A keményebb fólia egyúttal jobb karcállóságot is igér, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet összekarcolni. Ez nem kvarcüveg, ez műanyag. A zsebünkben előforduló kulcscsomókkal, slusszkulccsal, miegymással előállíthatók szép mély karcok, amik aztán gyakorlatilag sehogysem tüntethetők el.

Gyárilag kapunk rá egy szépen felhelyezett lágyabb védőfóliát, a fólia és a penel között alig-alig van légbuborék, szépen pontosan illeszkedik, látszik, hogy nem emberi kéz tette fel, hanem a gyártósor automatája. Hagyjuk rajta ameddig csak nem zavaró ennek a kopása. Mert ez kopik rendesen. Ha valaki több napon keresztül játszik mondjuk a Diamond Twisterrel vagy a Ball'o'Rama játékokkal, akkor napokon belül látni fogjuk, hogy hol birizgáltuk a legtöbbet, főleg oldalfényben és főleg nappali megvilágításban, napfényben az utcán. Így már ront a látott képen, ezért döntenünk kell: leszedjük, és a gyári védőfólia nélkül használjuk tovább, vagy vásárolunk egy az eredeti gyáritól jobb minőségűt, és ezt tesszük fel.
Mi egy darabig rajta hagytuk a gyári védőfóliát, aztán leszedtük. Van különbség a használatban az eredeti felület és a védőfóliás használat között! A rezisztív panel érintőfelülete és a stylus hegyének anyaga tényleg össze van hangolva, könnyebben csúszik, és mintha ujjal is és körömmel is sikeresebbek lennénk. Az igazi tehát az, ha az érintőpanel közvetlen felületét használjuk. De ebben az esetben itt az újabb érv az eddig is már többször említett tok mellett.
Annak aki Vivazt a normál használati körülményeknek megfelelően használja és tokban tartja, azt javasoljuk, hogy a gyárilag kapott szuvenírfólia elkarcosodása után ne tegyenek fel újabbat. Az eredeti érintőfelület sokkal kopásállóbb mint a rátapasztott gyári védőfólia.
Azoknak pedig akinél a játékok teszik ki a használat jelentős arányát, illetve nem szeretnének túlzottan vigyázni Vivazukra azt javasoljuk, hogy keressenek egy márkás fóliát, szabjanak egy pontos méretet, és fel a kijelzőre.

Térjünk rá a tapizásra. Meg kell szoknunk, hogy a keményebb érintőpanel miatt ne nyomogassunk, hanem kopogtassunk az ikonokon, menükiválasztó sorokon. Kiválónak mondható erre a reakció (legalábbis a hardveres reakció). Egy koppintás rendszerint a kiválasztás, a második az aktiválás, gyors kettő az azonnali aktiválás. Pillanatokon belül meg lehet szokni, aztán már ez a természetes.
A "nagylistás" kijelzőképeken (telefonlista, képek, multimédia menük, zenék stb. stb.) inkább az ujjhasználat célszerű, de vigyázzunk arra, hogy lefelé-felfelé görgetéskor mindig a lehető legpontosabban a telefon oldalával párhuzamosan végezzük a mozdulatot, enyhe, akár pár fokos eltérés esetén máris azt az adott sort fogjuk aktiválni ahol a mozdulatot elindítottuk. Nyomóerőt alig kell kifejteni. Összehasonlítva a Nokia 5800-zal, nála szinte paszírozni kell a felületet, szinte érezzük, hogy belemélyedünk a fóliába, Vivaz esetében enyhe tolómozdulatra is reagál a panel.

Mi van legbelül?

Kezdjük azzal, hogy Vivaz a ma legfejlettebbnek minősíthető chipsettel rendelkezik a Symbian okostelefonok kínálatában. Ez nem izlés kérdése, ez objektív tény. Vivaz egy 720 MHz-es órajellel ketyegő ARM Cortex-A8 osztályú CPU-t kapott.

Jelenleg és a belátható időn belül csak a Vivaz és a közeljövőben érkező Vivaz pro rendelkezik ezzel az erőművel. Satio hasonló Samsung processzora 600 MHz-es órajellel dolgozik, a közeljövőben várható Nokia X10 és a harmadik negyedévre datálható Nokia Vasco szintén nem megy 600 MHz fölé. Így, ha minden igaz, akkor Vivaz és a Vivaz pro akár az év végéig is birtokolhatja a legerősebb processzorral rendelkező Symbian vas büszke címet!
Ezzel a képességgel a Symbian hivatalos hardverajánlása szerint a "High Tier Devices" kategóriába tartozik, azaz abba a csoportba, amelybe a felsoroltakon kívül csak a Samsung i8910HD található jelenleg! Ez a csoport a hardveres szolgáltatások terén összemérhető, vagy közel azonos az Apple 3GS, vagy a például a Palm Pre chipset fizikai specifikációjával.

Erős hasonlatosságot vélhetünk felfedezni a Samsung i8910HD jelű modelljéhez képest. A szintén HD videórögzítésre képes Samsung azonban 600 MHz-en, 256 MB ROM-mal ténykedik, igaz utóbbi esetében a memóriachip használható másodlagos ROM-ként. A különbség azonban még ezeken is túlmutat.
Vivaz és Vivaz pro esetében nem csak a 120 MHz többlet emeli a Samsungok fölé a videó képességeket, hanem a HD videó konvertálási sebesség is, ami esetünkben 720 MHz/520 MHz, az i8910HD esetében pedig 600 MHz/430 MHz, és a Vivazok esetében méretesebb az ún. L2 Cache is.
Ám vannak további "apró", de egyáltalán nem nüansznyi eltérések is. Itt van mindjárt a hangfelvételi képesség. Vivaz 48 kHz-es mintavételezéssel készít AAC hangfelvételeket, a Samsung Symbian csúcsmodell 16 kHz-cel, amit bizonyára hallani is fogunk, és ezt a hangélményünket talán majd tovább fokozza az, hogy Vivazban egyes külföldi tesztelők szerint érzékenyebb mikrofon is található.
Ne feledkezzünk meg egy dologról! A 2009. évi EISA díjátadáson fél évvel ezelőtt a Samsung i8910 HD nyerte el az év "legjobb kamerás telefonja" díjat. Az ellenfél tehát nem piskóta.

Ezek után nézzük a méréseket! Hasonlítsuk össze a Nokia 5800XM, a Samsung i8910HD és Vivaz GLBenchmark adatait!

Mindehhez tegyük hozzá, hogy Vivazunkat egyáltalán nem készítettük elő a mérésre, azaz nem takarítottunk memóriát, néhány alkalmazás futott a teszt alatt, ha vettük volna a fáradtságot egy "szűz" példány méréséhez, akkor nyilván még a láthatóaktól is szebb adatokat kaptunk volna. Na de ne panaszkodjunk. Ennyi is elég a bizonyításhoz. A Kishonti Informatics Ltd.-nek köszönet a GLBenchmark használatáért (meg is küldtük a mérési eredményünket ahogyan illik).

Mint látjuk, sokat fejlődött a világ a Nokia5800 megjelenése óta. Ám azt is látjuk, hogy hardveres produkcióban a Samsung modelljét is "simán" megveri Vivaz.
Vivaz használati tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy a Symbian OS "megfogja" Vivaz hardveres képességeit (lásd később), ott viszont, ahol nincs annyira szükség rá, ott aztán megmutatja mire is képes valójában. Mielőtt mértünk, már észleltük, hogy Vivaz a HD videófelvételen kívül más dolgokban is verhetetlen napjainkban. Később visszatérünk ezekre, de már itt eláruljuk, hogy játékokban és videólejátszásban szintén a mai piac egyik legjobbja a Symbian mezőnyben.
Ugyanúgy ismeri az OpenGL 2-es szabványt Vivaz is mint Satio. Legalábbis a gyártói specifikáció szerint, mert kétségkívül találhatók olyan Imagination demófájlok, amik futnak Satión, de nem futnak Vivazon. Sajnos arra a kérdésre, hogy ez miért lehetséges, nem kaptunk kielégítő magyarázatot. De mint tény, szembesülnünk kell azzal, hogy lesznek olyan 3D-s játékok, amik vígan futnak Satión, de Vivazon nem. Aki nem hiszi, később, ha már gyakorlott lesz Vivaz használatában, próbálja meg futtatni a cég oldaláról például a Vivaz demózására letölthető Mountainview programkát. Próbáltunk kicsit jobban is belemászni a problémába de nem jutottunk hiteles eredményhez. Több olyan OpenGL 2-es demót találtunk ami Satión fut, Vivazon nem.

Most jött el az ideje, hogy végezzünk egy Satio vs Vivaz összehasonlítást is.

Satióban ugye 600 MHz-es CPU van, Vivazban 720 Mhz-es, a grafikai gyorsítást ugyanaz a PowerVR SGX 530 chip végzi, mint Vivazban. Lássuk csak:

(* megjegyzésünk: Satio esetében mi jobb adatokat mértünk mint ami a GLBenchmark adatbázisában szerepel! Ez nyilvánvalóan a legújabb frissítésnek köszönhető, de mivel a tesztelt Vivaz is "első generációs" szoftverrel üzemelt, Satio esetében is a GLBenchmark 2009. évi adatait szerepeltetjük. Másként nem lennénk igazságosak. Már érezzük, hogy lesz még Vivaz is gyorsabb, akkor majd visszatérhetünk a dologra.)

Nézzünk vissza egy pillanatra az előző táblázatra is. Satio szintén megveri a Samsung nagyágyúját, mégpedig nem is csak éppenhogy, hanem egyértelmű fölénnyel. Utóbbi táblázatunkban pedig azt látjuk, hogy Vivaz sokkal jobban támaszkodik a PowerVR SGX 530 képességeire mint Satio. Ha sporthasonlattal élnénk, akkor, Satio maga a nyers erő, Vivaz meg az okos bokszoló, aki beosztja az erejét, és csak akkor üt nagyot, ha érdemes. Ráadásul okosan is taktikázik, nem áll le bunyózni mindenkivel, hanem megválogatja az ellenfeleit, azaz a feladatait.
Ami viszont mindkét modellre azonosan állítható: rengeteg tartalék van még mindkettőben, amit a fejlesztők vagy feledékenységből, vagy tudatosan nem használtak (eddig) ki.
Az minden vita nélkül megállapítható, hogy Vivaz mind a külső kezelés, mind pedig a belső képességek terén nagyon rendben van!

Még nem végeztünk minden hardverelemmel!

Lapozz a következő oldalra!