Sony Ericsson txt pro: Majdnem okos telefon - 1. rész

A Sony Ericsson - mint minden más gyártó - az elmúlt évben és 2011-ben az okostelefonokra koncentrált. Az Apple-t, a RIM-et és a Nokiát leszámítva szinte mindenki az Android OS-re alapozva igyekezett mostanában sikereket elérni, üzleti pozícióit erősíteni. Ez a tendencia várhatóan még tovább fog erősödni a belátható néhány éven belül.
A hagyományos mobiltelefonok mezőnyében nem sok újdonsággal rukkoltak ki a gyártók ebben az időszakban, elsősorban azért, mert a kereslet döbbenetes módon megnövekedett az okostelefonok iránt, másrészt pedig az okostelefonok értékesítése nagyobb árbevételt, profitot hoz a gyártóknak. Az "egy darab átlagos értékesítési ára", az "egy darabon realizált átlagos profit" mutatók sok tekintetben döntő szempontot jelentenek, ami nem is csoda.
Az akár a hagyományos telefonokba is beépíthető újdonságok mind-mind okostelefonokban jelentek meg. A gyártók szempontjából ez így logikus. Az olcsóbb kategóriát képviselő hagyományos mobilokból sokkal-sokkal többet kell értékesíteni ahhoz, hogy kielégítő profit keletkezzen, nagyobb az üzleti kockázat, kisebb a haszon. A Sony Ericcson tehát nem döntött rosszul azzal, hogy minden erejével az Androidra koncentrál, és 2010-ben továbbra is fenntartotta előző évi hagyományos telefonjainak választékát. Ugyanakkor a fő cél elérése érdekében némi belső átszervezésre is szükség volt, a fejlesztői kapacitást az Androidra kellett koncentrálni, egyúttal keresni a lehetőséget más irányú megoldásra. Korábban a legolcsóbb modellek ún. kihelyezett gyármányfejlesztésben és gyártásban készültek, nem minden probléma nélkül. Itt lép be a képbe az ST-Ericsson, amely saját fejlesztésű és saját gyártású CPU és hardver rendszereire képes az olcsó kategóriákban versenyképes OS megalkotására is.
2011-ben - ma legalábbis úgy tűnik -, hogy az eddigi hagyományos Sony Ericsson Java alapú OS további fejlesztésével felhagyott a cég. A korábbi tervekben még szerepelt az eddigi A200 felület érintésvezérléses verziójának teljes kifejlesztése - ennek a vonalnak az Aino volt az első darabja -, de itt egyelőre meg is állt a projekt. Ezt többen nagyon sajnálják, hiszen a Sony Ericsson saját Java operációs rendszere a konkurensekhez képest a legjobban kiérlelt, legjobban szerethető volt. Nem tudjuk, hogy valaha is visszatér-e erre a cég, ma az látszik valószínűnek, hogy nem.

Mielőtt tovább mennénk, itt mindjárt említsük meg, hogy ebben a legolcsóbb kategóriában az ST-Ericsson OS (ST-E RTKE OS) csak nagyon komoly korlátokkal kompatibilis a korábbi Sony Ericsson Java operációs rendszerrel. Az ST-E RTKE operációs rendszerrel 2011-ben három új Sony Ericsson modell rendelkezik: a Sony Ericsson txt pro (CK15i), a Sony Ericsson txt (CK13i), és a Sony Ericsson mix Walkman (WT13i). Maga a rendszer a 2010-es keltezésű Walkman logós Yendo-val mutatkozott be első alkalommal. Ezek mindegyikének Java képességei jóval szerényebbek a korábban megismert rendszerekétől.

Illusztrációként nézzük meg a Zylo esetében a Java szabványok kezelését és ugyanezt a mai tesztünk tárgya, a txt pro esetében:

Zylo:

txt pro:

Java futtatási alapokból tehát csak a legszükségesebbet kapjuk, ne számítsunk tehát az eddig megszokott lehetőségekre például sem telefonunk testreszabhatóságában sem játékok terén.
Mégis azt kell mondanunk, hogy ugyanakkor mindezek ellenére a 2009-2010-től régebbi modellekhez képest rengeteg újdonságot is hoznak az ST-E modellek.

Mint említettük a mobiltelefon piac legolcsóbb kategóriájában nem sok újdonságot láttunk mostanában. Néhány esetben megjelent a két SIM kártya kezelése, de ezen túl igazán jelentős fejlődés nem látható másoknál. Több gyártó fel is hagyott saját OS fejlesztésével (a Samsung Bada kivétel, de ez már megint az okostelefon kategória).
A Sony Ericsson három belépő szintű hagyományos modellje közül a txt és a txt pro viszont mégis felmutat olyan előnyös tulajdonságokat, amik eddig nem voltak jelen a cég kínálatában ezen a szinten. Igen, a billentyűzetekre gondolunk. Mind a txt, mind a txt pro QWERTY billentyűzettel rendelkezik és kettőjük közül valószínűleg a txt pro áll majd a legközelebb a vásárló szívéhez.

A tesztünk címében utalunk egy dologra: a txt pro "majdnem okostelefon". Ehhez meg kellene értenünk a gyártói filozófiát, ami a 2011-es alsókategóriások mögött meghúzódik.
Korábban a gyártók a saját operációs rendszereikbe igyekeztek belegyömöszölni minden lehetséges tudományt, a Java OS-ekre rengeteg játék és alkalmazás is rendelkezésre állt, mégsem voltak okostelefonnak nevezhetők. Voltak ugye ezek a telefonok és az okostelefonok, amik jóval több lehetőséget kínáltak - gyártótól, márkanévtől függetlenül - egy egységes operációs rendszer-felületen.
Az okostelefonok mindig is drágábbak voltak a hagyományosaknál, és ezekre a képességekre nagyon sokan nem tartottak, tartanak igényt, feleslegesnek érzik egy OS alapvető funkcióinak a megtanulását.

A Java mobile változata akár el is mozdulhatott volna okostelefon irányba, de mégsem ez lett a sorsa, nem sikerült egységesíteni, szétaprózódott, nem alakult ki egy központ, ami tehetett volna a szabványosítás kiterjesztéséért, ami összegyűjtötte és összehangolta volna a szükséges szellemi kapacitást. Jöttek mások, jobbak, és ők lettek a sikeresebbek, közöttük pedig ma már az Android a nyertes. A gyártók - így a Sony Ericsson is - felismerték, hogy a Java mobile OS-ekben nincs annyi lehetőség mint az Androidban, elpocsékolt energia lenne tovább erőltetni. (Rövidesen más gyártó saját "okos" operációs rendszere is erre a sorsra juthat.)
Itt ezen a ponton történik meg a váltás.
A Java mobile OS-ek rendkívül kis erőforrás igényűek, alacsony órajelű CPU-kkal olcsó eszközök tervezhetők, hosszú üzemidő érhető el, a legszükségesebb kiegészítések egyszerűen programozhatók. Ideális alap mindez a legalsó kategóriába.

Ma a kereslet egyre inkább két jellemző pólusra szakadt. Az okostelefon kedvelőkre, és azokra akik még a legelemibb plusz szolgáltatásokra sem tartanak igényt, de azért haladni szeretnének a világ változásával. Utóbbiak nem játszanak mobiljukkal rendszeresen, nem akarnak minden nap más-más játékot letölteni, nem tartanak igényt szövegszerkesztésre, vagy egyéb hiper-szuper alkalmazások használatára. Igényt tartanak viszont az időközben magas szintre fejlődött érintésvezérlésre, az e-mail íráson, és az SMS-en túlmenő divatos kommunikációs (szociális) csatornákra, internet elérésre és még néhány egyszerűbb dologra, például: jó ha van a mindig nálunk lévő mobiljukban egy kamera is. Ami ezen túl van az nem kell, azért nem lennének hajlandók többet fizetni sem.
Az új alsó kategóriás modellek sikere azon múlik, hogy milyen feltétlenül szükséges, de ugyanakkor korszerű elemi szolgáltatások integrálhatók beléjük - nagyon olcsón. Erre adott tehát egy Java mobile OS valamilyen felesleges elemeket nem tartalmazó megoldása, ehhez nagyon olcsó elektronikai elemek, lehetőleg még olcsóbbak legyenek mint a hajdani "jávás" mobilok, és máris összeállhat az okostelefonokra nem vágyakozók álma: minden amire szükségem lehet, de semmivel több! "Ami ettől több azt megoldom mással, én nem akarok 12 megapixeles kamerát, HD videót, GPS navigációt, erre amúgyis vannak jobb eszközök; ha kell megveszem külön, ha nem kell nem veszem meg. Nem akarok, és nincs időm játszani 3D-s játékokkal, nem kellenek a letölthető felesleges alkalmazások százezrei, ha valamit meg kell oldanom, ott a PC." - Valahogy így gondolkozhatnak emberek milliói.
A Sony Ericsson txt pro ezt az igényt igyekszik kielégíteni, és a kihúzható billentyűzetével még minden eddiginél nagyobb komfortot is kínál. Lássuk, mennyire teljesíti a célokat!
Véleményünket az alábbiakban nem az okostelefonok iránti elvárások alapján fejtjük ki, hanem az előbbi célkitűzésekhez mérten.

Hardver

méret: 93 x 52 x 18 mm
súly: 100 g
hálózatok: GSM GPRS/EDGE 850, 900, 1800, 1900 (3G nincs)
képernyő: 3.0 inch TFT kapacitív singletouch, 256K szín, - 240 x 400 pixel
billentyűzet: kihúzható QWERTY, virtuális
kamera: 3.2 MP, 2048x1536 pixel felbontás, QVGA videó
memória: 100 MB, 64 MB RAM
processzor: PNX-4910 250MHz
GPRS: 85.6 Kbps (letöltés) / 42.8 Kbps (feltöltés)
EDGE: 236.8 Kbps (letöltés) / 118.4 Kbps (feltöltés)
bluetooth: v2.1, A2DP támogatás
készenléti idő: 400 óra
hívás idő: 4 óra 10 perc
akkumulátor: 1000 mAh

Csomagolás:

2011 -ben már nem csak a külcsín számít ha csomagolásról van szó, a gyártók egyre inkább a környezet tudatosság nevében készítik termékeik dobozát. Txt pro csomagolása ennek megfelelően épp, hogy nagyobb mint maga a telefon.

A dobozban a készülék mellett találhatunk egy 1000 mAh -ás BST-43 típusú akkumulátort, egy headsetként is használható sztereó fülhallgatót 3,5-ös Jack dugóval valamint mikrofonnal és hívás fogadó gombbal felszerelve. Természetesen kapunk egy microUSB kábelt a média mozgatásához valamint egy 850 mAh -a teljesítményű hálózati csatlakozót a töltéshez. A szokásos leírás itt sem hiányzik, három adagban kapjuk az információt készülékünk különböző paramétereiről és rendeltetésszerű használatáról.

360° -os nézet:

A forgatáshoz kattints a képre a Megállításhoz/Indításhoz, vagy
a bal gombot nyomva tartva húzd az egeret kívánt irányba

Dizájn:

A telefon meglehetősen pici 3 collos kijelzője ellenére, hosszában 3 mm-rel, vastagságában 1-gyel nagyobb az Xperia X10 mini pro-nál. Bár méretben nagyobb, súlyra mégis karcsúbb 20 g-mal, mindössze 100 g-ot nyom. A formaterv letisztult, sehol egy szögletes sarok, mindenhol ívek és lekerekített sarkok.
A készülék oldalát krómozott hatású szegély díszíti. Fogása kényelmes, kézbe simul az íves hátlapnak köszönhetően. Az anyaghasználat átlagos, a hátlap bevonata gumiszerű, így nem csúszik ki az ember kezéből még izzasztó helyzetekben sem.
Az ívelt hátlapnak köszönhetően asztalra fektetve is jól szól a hangszóró.
Az illesztések jók, bár a hátlap recseg egy kicsit. A billentyűzet kihúzva stabilan áll, de összecsukva az elcsúszás irányába kissé elmozdul ha az ember megmarkolja. Persze lehet, hogy csak nem szoktam hozzá a slide-os telókhoz, ugyanis soha nem rajongtam értük. A gombsor pontosan akkora, mint az X10 mini pro esetében, de funkció gombok elrendezése egy picit eltér. A háttérvilágítása sajnos gyengébb, mint a mini pro-nál. Szürkületben inkább nehezíti, mint könnyíti az olvashatóságot.
A hátlap kiválóan illeszkedik, nem egyszerű lepattintani. A kamera lencse közel 2 mm mélyen be van süllyesztve a hátlapba, így bátran fektethetjük a készüléket bárhova, nem kell félni, hogy az optika megkarcolódik.

Az 1000 mAh-ás akku alatt rejtőzik a SIM kártya és a microSD foglalat. Ez utóbbi kissé szokatlan megoldás, a SIM-mel megegyező módon egy mélyedésbe kell becsúsztatni, ezért meglehetősen nehézkes az eltávolítása. Az előlap szinte teljes egészében kijelző, mindössze egy félkör alakú gomb töri meg a síkot az LCD panel alatt.
A Home gomb funkciója attól függ, hogy az oldal ahol vagyunk, az tartalmaz-e a bal felső sarokban egy virtuális gombot a visszalépéshez. Amennyiben igen, úgy a Home gomb a nevének megfelelő funkciót látja el, ellenkező esetben Vissza gombként funkcionál.

A kijelző fölött megtalálhatjuk a hangszórót, mellette a közelség és fényérzékelőt. A telefon tetején helyezkedik el a ki/be kapcsológomb, mellyel bekapcsolt állapotban a képernyő zárat vezérelhetjük. Mellette egy 3.5-ös szabvány Jack aljzat foglal helyet a fülhallgató számára, valamint egy microUSB port a töltéshez és a háttértároló eléréséhez. Jobb oldalon egy dedikált fényképező gomb, ami autófókusz hiányában egy állású, valamint a hangerő szabályzó terpeszkedik. Ez utóbbi lehetővé teszi a néma üzemmód azonnali aktiválását.

Fő képernyő:

A kijelző mérete ideális, a képe szép és a betekintési szög is elég nagy, gyakorlatilag bárhonnan nézhető. A fényerő kiváló, napsütésben is maximálisan látható, pedig én minimális fényerőnél használtam.
A kezdő képernyőn egy nagy óra található, mellé az Xperia X10 mini/X8 telefonoknál debütált négy sarkos felületet kapjuk. Az ikonokat akárcsak az Androidos telefonok esetében, itt is szabadon variálhatjuk. Az E-mail, Üzenet és Hívások ikonon az elmulasztott események száma megjelenik, akár a menüben, akár valamelyik sarokban található az ikon.
Kissé zavaró lehet, hogy a képernyő zárt állapotában a háttérben az látszik, ahol éppen voltunk a menüben, vagy épp egy alkalmazásban (Java alkalmazások esetén ez nem igaz, csak a beépítetteknél van így). Ha a háttérben az óra van, akkor a LockScreen-en duplikálva láthatjuk az aktuális időt, ami elsőre elég furcsa, de megszokható.
A képernyő lapozható balra és jobbra. Balra található az elmulasztott hívásokat és olvasatlan SMS-eket jelző widget, ami csak akkor látható ha van nem fogadott hívás, illetve olvasatlan SMS. Jobbra lapozva először az Ismerősök nevű widget tárul elénk, ezt követi a jegyzet, végül a zenelejátszó található. Összesen 5 oldal van, ezek sorrendje nem változtatható.

Lapozz a következő oldalra!