Zylo – Zenés alsókategóriás közösség kedvelőknek 1. rész

A Sony Ericsson Walkman sorozata nagy utat járt be eddig, sőt, mondhatjuk, hogy a Walkman az egyetlen brand ma, ami úgy-ahogy, de hű maradt önmagához, és még életben is van. Lehetne most siránkozni a Cyber-shotokról, meg a P-szériáról, de ez nem az a cikk. A Walkman él, és itt van előttem a sorozat mostanság egyik legújabbnak számító darabja.
A legújabb? Kiderül.

A Zylo, vagy másnéven W20i, talán az utolsó az A200-as, Fast portos Walkman mobil. Bár nem temetni akarom, azért érezhető, hogy az utolsó darabok egyikével állunk szemben a hajdani rengeteg tagból álló tradícionális sorozatból.
Már maga a típusjelzés érdekes: W20i. Ez a legkisebb szám ami Walkman modell típusjelében szerepel. Ettől csak nagyobbak vannak, W100 - Spiro, W150 - Yendo, W200, W205... Ez vajon utal valamire? Nem!

Ami már a teszt előtt is nosztalgiát ébresztett bennem a régvolt klasszikus Sony Ericsson időkre merengve, az a formaterv. Ismerős valahonnan. A minden irányba lekerekített íves vonalak, az arányaiban nagy kijelző, a kezelőbillentyűk szellős elhelyezése ... Igen, az S700 jutott az eszembe, ami 2004 nyarán álmaink mobilja volt. Akkoriban nagyon kevesen birtokolhattak egy S700-at. Drága volt, de a konkurensekhez képest nagyon sokat tudott. Akinek S700-asa volt irígyeltük, de nagyon. Burzsuj, neki futja erre. Walkman mobil 1,3 Megapixeles CCD (!) kamerával, 2,3"-os 240x320 pixeles 262k színárnyalatos TFT kijelző - amikor a többségünknek ettől jóval fakóbb képünk volt, és leginkább 128x160-as. FM rádió, Bluetooth, nekünk akkoriban csak az infra csatlakozás adatott meg, aztán az egyedülálló szerkezeti kialakítása - maga a megtestesült elegancia, hmmm de rég volt. Aztán megnézegettem a régi képeket, fotókat, és meg kell mondanom: nem hasonlít annyira Zylo az S700-ra, amennyire az emlékeimben élt a hajdani csoda. Zylo szebb. Letisztultabb, kidolgozottabb. Lám a nosztalgia megszépíti az emlékeket. Azért valahol mégis furcsa, hogy a Zylo évekkel ezelőtti emlékeket ébreszt. Nem akarom azt mondani, hogy Zylo megjelenése már nem divatos. Ízlésbeli vélemények sokfélék lehetnek, bizonyára sokaknak tetszeni fog. Tény, ma már másként festenek a piacon népszerűnek ítélt modellek, de talán éppen ezért lehet vonzóbb valakik számára.

Aztán még eszembe jutott más is. 2004-ben az S700 a legjobbak egyike, ha nem a legjobb volt a zárt operációs rendszerűek között. Most pedig 2010 van, és az S700 tudását jónéhány tulajdonságban meghaladja Zylo, ha jól számolok akkor körülbelül ötöd áron. Hat év hosszú idő, különösen a mobilos időszámításban. Hajdanában az S700-at alig-alig tudták megvásárolni még a jobban keresők is, Zylo pedig ma az alsó tizenéves korosztálynak van célozva. Szóval az S700-hoz képest eltelt kronológiailag 6 év, de más megközelítésben meg kevesebb. Mert bizony Zylo mintha nem a 2010-es évben járna. Úgy saccra 2008-2009-ben.
Nem a Fast port miatt elsősorban. Sokaknak semmi bajuk nem volt ezzel a csatlakozóval, évekig használták és használják ma is, és működött, működik. Ami a baj volt ezzel, elsősorban az, hogy mások, a többség, áttértek egy egységes szabványra. Másik irányból szemlélve viszont érthetetlen volt számunkra - és ma is az -, hogy miért élt meg ilyen hosszú időt a Sony Ericsson mobilokban. Több helyet vett el a felületből, magasabb az anyag- és gyártási költsége is.
Zylo az utolsó Fast portos mobil - reméljük. Ez azt is jelenti azonban, hogy az újabb Sony Ericsson mobilosokkal "adatkábelileg" nem lesz kompatibilis. Ez még önmagában nem tragédia, PC, Bluetooth útvonalakon másolhatók lesznek a zenék. Ma a tizenéves korosztály, a kijelzőt akarja nyomogatni mindenáron. Ez a menő. Kissé padlástakarítás akciónak is tűnhet ezeknek a fényében a W20.

A Zylonak nehéz dolga lesz saját konkurensei között, mert jelenleg igen sok alsó árkategóriás zenés telefon kapható a boltok polcain. Meglátszik rajta, hogy nem fogja sokáig tartani a bejelentéskori árát, hiszen anyagköltségileg a töredékébe kerül, mint amennyiért elvihető lesz majd. Valószínűleg pont emiatt hamar lehet majd várni a típus kivezetését is a piacról, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne lenne egy jó termék. Inkább egy felkonferálás, vagy utolsó mohikán (áldozat?), mielőtt bekövetkezne egy éles váltás a Sony Ericsson Walkman szériájában. Nem vonok még le konklúziókat, azt majd a cikk végén, minden esetre a Zylo közel sem sikerült sem a legjobbra, sem pedig elfelejtendő modellre. Valahol a félút a kettő között. Hogy miért? Nézzük.

Nézzük, mi van Zylo dobozában!

Az első dolog, amin meglepődtem, maga a doboz volt. Azt hittem, valami kiegészítőt tartalmaz, de nem. A nagyjából félliternyi űrtartalomban kapott helyet a telefon, a töltő, a headset, meg annyi olvasnivaló, ami a doboz felét kitölti. Adatkábel nincs. Pont. Itt egy kicsit felhúztam a szemöldököm, mert rendben, nekem van már négy. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha az Apple marketingjét követné a Sony Ericsson, vagyis a "ha kell, vedd meg" szlogent. Adatkábel nélkül hej de nehéz lesz az élet!
A kapott headset (MH300) is ismeretlen számomra, a hangja egész elfogadható, a basszusokat hiányolom kissé, és a szokásosnál is kínaibb kinézete és minősége van.
Az EP300-as töltő nem sokat változott, rákerült egy GreenHeart felirat, sajnos nem osztható, vagyis a töltőcsatlakozón nincs egy headset-foglalat.
Furcsa keverék ez így. GreenHeart töltő, rengeteg papír.

A doboz ki is merült, nézzük a telefont.

Próbálom gondolatban elővenni a W595-öt és a W995-öt, és egy összehasonlítást végezni. Bizony, erősen meglátszik, hogy milyen árkategóriára tervezték a W20-at. Bár mint említettem, a formavilága hajaz a jó öreg S700-éra, de az előlapja sokkal összetettebb. Lehet, hogy nekem nem jönnek be a szappanformák, és inkább a szögletesért vagyok oda, de Zylo kicsit bumszlinak hat. Persze kézbe véve már nem, de a krómhatású oldalcsík miatt nagyobbnak tűnik, mint amilyen, és ott van még az a fránya műanyagérzet is. Ami viszont objektíve hátrány, hogy a hátlap kissé domború formájú, pár nap használat után megjelentek rajta kisebb karcok.

Az előlapot a 2,6"-os kijelző uralja, 240*320-es felbontásával, és meleg, kontrasztos színeivel. A szokásos, jó ráláthatóság jellemzi, ahogy az elmúlt években azt megszokhattuk Sony Ericssontól. A kijelző tehát nagyon jó, bravo!

A kijelző alatt 6 gomb, plusz a kurzorbillentyűk találhatók, nekem a szellősnek tűnő kialakítás ellenére kissé zsúfoltnak tűnik, ráadásul a kis gombok nehezen találhatók el ha szükség van rájuk. A hívásmegszakító gomb feladata még a kikapcsolás, és a menükből kilépés is. Szokásos, szokásos...

A telefon hátulja kissé puritánra sikerült, bár erősen látszik rajta, hogy minden oldalra szerettek volna valamit tenni a fejlesztők, hogy ne tűnjön olyan sivárnak. Vagy nem is sivárságról van szó, hanem a könnyű kezelhetőség volt a cél? Így lehet az, hogy felül kapott helyet a 3,2 Megapixeles fixfókuszos kamera fotófény nélkül, alul pedig csík alakban a hangszóró kivágása.
A készülék tetején és alján semmit sem találunk, ugorjunk az oldalakra. Baloldalt alul a mikrofon és a Fast port, jobboldalt pedig a hangerőgombok és a Walkman/fényképezőgomb található.

A kicsúszó rész stabilnak tűnik, nagyon kicsi oldalirányú holtjátéka van. A gombok megjelenéséről talán mondhatjuk: uniszex modellről van szó, bár kissé gumis érzetet nyújtanak, viszont megfelelő távolságban helyezkednek el. Jó nyomásponttal rendelkeznek, és nagyjából egy síkban mozognak, így könnyű velük gépelni.

Említettem, hogy a telefon burkoló anyaga műanyagos érzetet kelt. Ebből adódik, hogy kissé csúszós a tapintása, főleg az oldalakon, nekem szerencsére csak szőnyegre sikerült leejtenem, de azóta jobban kapaszkodok belé.

A belső - nézzük először tömören

Méretek: 103 x 52 x 11.5 mm
Tömeg: 115 gramm
Kijelző: 260 ezer színű TFT 240*320 pixel felbontás, 2,6"
Hálózat: GSM/UMTS
Forgalmazott színek: Jazz Black, Swing Pink, Chacha Silver
Telefonkönyv bejegyzések: 1000
Belső memória 220 MB (microSD bővíthetőség 16GB-ig)
Kommunikáció: GSM/GPRS/EDGE/UMTS/HSDPA/HSUPA
Továbbá: Bluetooth 2.1, GPS, FM rádió, Giroszkóp, BST-39 920mAh Li-Ion akku

Alkalmazások

Beépített böngésző: NetFront 3.5.
Telepített alkalmazások: Twitter, MySpace, Facebook, YouTube, Weight tracker, Running Mate, AccuWeather, NeoReader, Google Maps, továbbá nyolc (!) telepített játék.
Alapvető szervezőfunkciók, naptár, ébresztőóra, valutaváltó, stopper, időzítő, de ide került a videóhívás is.

Fájlformátumok:

Audió: mp3, 3gp, wma, smf, xmf, wav, imy, FLAC
Videó: 3gp, mp4, asf, wmv

Menü és szoftver

Egy dolgot mindenképp ki lehet előre kötni. A telefon, illetve a szoftver szenved, hajlamos a belassulásra. Ez leginkább akkor érezhető, amikor animált menü és háttér mellett szeretnénk a Facebookot, vagy Twittert használni. Remélhetőleg még optimalizálják, mert amúgy nem érdemes használni, csak statikus, klasszikus menüvel, azzal viszont villámgyorsan megy.

A menü és elrendezése a hagyományos Sony Ericsson, mindazokkal a lehetőségekkel, amik a korábbi Walkmanekből már ismerősek. Pozitív viszont, hogy a fájlkezelőből közvetlen feltöltési lehetőségünk van Facebookra és Twitterre is.
A Facebookhoz visszatérve, ötletes, hogy a telefont mozdítva váltogathatók a bejegyzések, viszont az közel sem tetszik, hogy ez lassan és megbízhatatlanul történik. A Twitter kliens sem fogja megdönteni a sebességrekordokat, viszont ha úgy vesszük, legalább rajta vannak a telefonon.

A beépített 220 MB memória viszont végre sok mindenre elég. Eredetileg több hely áll a rendelkezésre, ezt azonban kitöltik a PC Companion, a játékok, alkalmazások, képek, és csengőhangok. A mai memóriakártya árakat figyelembe véve pedig nagyon kicsi ráfordítással megsokszorozhatjuk a méretet.

Gondoltam kipróbálom a webböngészést is, de az Opera Mini még mindig jobb alternatíva. Tulajdonképpen nincs semmi gond a beépített böngészővel, de a Mini még mindig gyorsabban fut, és a megjelenítési képességei jobbak. A NetFrontról viszont elmondható, hogy sok minden változott benne, főleg előnyére. Nincs nagy adatforgalom igénye, és a formázás is jobban hasonlít az Opera megoldására. Megfelelően teszi a dolgát.

Lapozz a következő oldalra!

|HOME|TOP|