Vivát Vivaz! - 1. rész

Előszó

A Sony Ericssonnak és az LPw kft-nek köszönhetően az országban elsők között juthattunk Vivaz kereskedelmi példányainak egy megjelenés előtti darabjához.

Vivaznak - vagy rejtjeles kódnevén az U5-nek - meglehetősen gazdag irodalma van már. Az interneten bemutatták, tesztelték többen a nemzetközi és a hazai sajtóban, így mi azt gondoltuk, hogy két hónapos kíméletlen nyúzás után inkább tapasztalatainkat írjuk meg, mintsem tesztet készítsünk. Írjunk inkább olyasmikről, amik talán nem annyira közismertek, vagy sokkal inkább segítségül lesznek a vásárláshoz és a használathoz.

Azzal, hogy nem 3-4 nap állt rendelkezésünkre, mint a mobilos sajtó tesztelő ítészeinek, megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy a mi véleményünk megalapozottabb, és megbízhatóbb lesz. Na jó, ne bízzuk el magunkat, de több hetes nyúzópróba után mégiscsak többet észleltünk, mint amit a korábbi tesztekből megtudtunk.

Abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy közvetlen összehasonlításra is módunk volt. Napokon át együtt kínoztuk Vivazt, egy Nokia 5800 Xpress Music-kal és egy Samsung i8910 HD-vel. Nagyjából ehhez a két konkurenshez viszonyít, viszonyított mindenki, legalább ellenőrizhetjük mások állításait is.

E bemutatónkat tehát nem szánjuk tesztnek, hanem egy más műfajnak tekinthető olvasnivalót szeretnénk a SEria látogatóinak, a majdani Vivazosoknak és a már Vivaz tulajdonosoknak kínálni, hiszen utóbbiak tapasztalatai segítik a vásárlási döntést is.
Azokra a kérdésekre igyekszünk tehát keresni a választ amik ismereteink szerint a vásárlókat elsősorban érdeklik: miért érdemes megvenni Vivazt? Aztán azokkal a kérdésekkel szeretnénk a legtöbbet foglalkozni, amik a Vivazt már használókat is érdekelhetik.
Igyekszünk a legkevesebbszer kitérni olyasmikre, amik ki-ki szubjektív ízléséhez kötődnek. Nem írjuk le, hogy Vivaz milyen kívülről, mennyire esztétikus ésatöbbi. Ezt azok, akik egy kicsit is utánanéznek a modellnek úgyis látják, minek mondjuk el nekik, hogy mit látnak.
Cikkünkben ne számítson senki a menük részletes taglalására sem. Az aki még vásárlás előtt áll, annak ez úgysem mond sokat, akik meg már gyakroló Vivazosok azok már kitapasztalták a Symbian előnyeit és hátrányait.

Szegény Vivazunkat komoly nyúzópróbának vetettük alá. Amiben csak lehetett megpróbáltuk "modellezni" a várható célközönség mindenfajta tevékenységét, amit majd az életben, ha megvásárolták Vivazukat, el is fognak követni. Megkínoztuk hardveres képességeit, és nem kíméltük a használat során sem, vittük mindenhová, ahová csak elképzelhető, és napokon keresztül több órán át használtuk minden funkcióját. Ha jól összegzünk, akkor a telefonálás, SMS-ezés mellett, napi 10-14 órás tömény használati átlagot produkáltunk. Elmondhatjuk, hogy ez alatt a két hónap alatt egy átlagos felhasználó szokásait feltételezve legalább négy-öt hónapnyi fizikai, hardveres és szoftveres terhelésnek tettük ki. Azt, hogy mindezekből milyen tapasztalatokat szűrtünk le, kiderül, ha az érdeklődők végigolvassák cikkünket.

Vivaz - kell nekünk!

Mielőtt kicsomagolnánk és alaposabban szemrevételeznénk, gondoljuk át, hogy Vivaz kinek szól, és mi hogyan illeszkedünk abba a vásárlói rétegbe, amelyet a cég a modellel megcélzott.
Minden piacra kerülő mobilt abba a kategóriába kell elhelyezni, ahová a képességei szerint való, és teljesen értelmetlen akár egy egyszerűbb, akár egy sokkal drágább felső kategóriás, és esetleg más operációs rendszert futtató mobillal összehasonlítani. De itt álljunk csak meg egy pillanatra!

Vivaz az operációs rendszeréből kiindulva az ún. okostelefonok mezőnyébe sorolható. Legalábbis, ha mereven, statikusan és nem a világ változását követve helyezzük ebbe a dobozba.
Mára megváltozott az "okostelefonok" státusza. Korábban majdhogynem kiváltságos nimbuszuk volt az okostelefonoknak, és elsősorban azokhoz álltak közel, akik - úgymond - a munkájukkal összefüggésben tartották fontosnak az osztály képességeit - és meg is tudták fizetni a csillagászati árakat. Mindez már régen nem így van.
Érdekes módon, a menedzserek letáboroztak a Windows Mobile (újabban: Windows Phone) kategóriánál, és lassan-lassan átszivárogni látszanak az Androidos mobilok irányába (bár utóbbiak a szabványos munkafeladatok lehetséges összefüggéseit ma még kevésbé szolgálják, jellemzően inkább az internetes és navigációs képességekben nyújtanak kiemelkedőt). Itt most nem említjük azt a kasztot, akik tulajdonképpen el sem döntötték, hogy számukra mi az optimális, csak egy szempontjuk van: minél gyakrabban megvenni a legjobbat, leggyorsabbat, a leg-leg-leg modelleket.

Az elmúlt egy-két évben, részben a kategóriában megjelenő legújabb technológiai vívmányok beépülése (érintőpanelek, minden korábbinál jobb kijelzők, gyorsabb processzorok stb.) miatt egyre vonzóbbak lettek az okostelefonok a fiatalabb korosztály számára, részben pedig felnövekedett az a bizonyos sokadik mobil-generációs korosztály, akik a korábbi mobiljaiknál jobban tesztreszabható, szélesebb spektrumban használható eszközöket szeretnének vásárolni. Nem csoda tehát, hogy az okostelefonok iránt megjelent egy növekő kereslet, amit a gyártók igyekeznek is követni a kínálattal.

Napjainkra az okostelefonok a középkategória természetes alkotóelemévé váltak, régen elvesztették korábbi státuszszimbólum jellegüket, és egyre több generációhoz, egyre szélesebb érdeklődési körű csoportokhoz szólnak, egy más gyártmányszegmens vette át a státuszszimbólum szerepkört.
Két jellegzetes vásárlói réteg körvonalazódott, az egyik az, akik továbbra is elsődleges fontosságúnak tartják az irodai tevékenységekhez kötődő képességeket, de nem zárkóznak el a multimédiától sem, a másik, amelyik számára a "munka-összefüggés" mellékes jelentőségű, ők elsősorban az okostelefonokba az utóbbi időben integrált multimédia képességeket (filmek, zenés videók, zenehallgatás, játék, valamint az internet nyújtotta szolgáltatások) tartja fontosnak, de esetenként igényt tart más jellegű lehetőségekre is. Ennek az utóbb említett és egyre rohamosabban szélesedő rétegnek a fontosságát a Sony Ericsson is felismerte - ebbe a trendbe illeszkedik Vivaz.

Vivaz elsősorban az okostelefonokat egyre többen vásárló fiatal nemzedékhez szól, és másodsorban azokhoz, akik a multimédiás feltételek mellett más, komolyabb célra (pl.: Office feladatok) is használni szeretnék.
Vivaz tehát jellemzően a tizen-huszonéves generáció mobilja! És éppen ezért kapott benne kiemelt jelentőséget a fotózás és a HD videófelvétel! És ennek a követelménynek vígan megfelel operációs rendszerként a Symbian!

Ma a középkategóriában olcsón ez az operációs rendszer képes mindazokat az igényeket kielégíteni amire a célkorosztálynak szüksége van. Ebben a kategóriában sokak számára életidegen a Windows Phone és ma még az Android is. Lehet, hogy ezek ma többre képesek, mint a Symbian, de ezek a többletképességek teljesen feleslegesek a célközönségnek. Ez a korosztály elsősorban például nagyon jó multimédiás képességekre, játékokra, a legszükségesebb alkalmazásokra tart igényt, és ma ilyesmiből a Symbian OS9.4-re találja a legtöbbet, és tegyük hozzá, a leggyakrabban a legjobbat is. Azok a tesztelők, akik Vivazt nem innen kiindulva közelítették meg, nagyon melléfogtak.
Vivaz azt a vonalat folytatja amit, nagyjából két éve a Nokia az 5800 XM-mel elindított, aztán többféle ilyen-olyan variánsban elég szépen értékesített a világpiacon. Ezt a vonalat próbálta meg HD videózással, és sokkal nagyobb sebességgel meghaladni a Samsung, nem is sikertelenül. Ide érkezett Vivaz is, aki nem esélytelenül indul a versenyben.

Vivaz, mind megjelenésében, mind méretében, mind pedig a színválasztékával egyértelműen a fiatalabbakhoz szól. A látvány, a formaterv, a zsebrevágható méretek, a kis súly, a vidám és komoly színek választhatósága alapján ugye senki nem is akarja ezt vitatni.

Vivaz a felső tizenéveseké, a huszonéveseké, a harmincasoké, azoké akik korábbi mobiljaikat egy sokkal jobbra kívánják lecserélni, de eszük ágában sincs feleslegesen megvásárolni az okostelefonok méregdrága, gyorsan - hónapok alatt - erkölcsileg elavulttá váló, leértékelődő high-end modelljeit. Ki sem használnák azokat, akkor meg minek dobják ki a pénzüket az ablakon, felesleges, félévente használt, és/vagy hatalmas számlákat gyártó szolgáltatásokért.
Vivaz tehát azoknak szól, akik élvezik az életet, de nem akarnak felesleges dolgokért fizetni. Szeretnék a lehető legjobb fotókkal, és videókkal megörökíteni az életük eseményeit, amellett, hogy vidám perceket akarnak maguknak játékokkal, zenékkel, zenés videókkal, és még nagyon sok mindennel.

Ismerkedjünk Vivazzal!

Csomagoljuk ki! Üzemeljük be!

Aki már megtette, annak nem mondunk sok újat, annak aki majd megveszi annak bizonyára mondunk néhány hasznos információt. Viszont reméljük, hogy aki már használja néhány hete - azoknak is érdemes elolvasni ezt a bekezdést!

Ha szerencsések voltunk és a nekünk tetsző színűt vehettük meg, akkor a jelenleg kínált Cosmic Black, Moon Silver, Galaxy Blue, Venus Ruby valamelyik talajdonosa lettünk. Ha vásárlás előtt állsz, érdemes Vivaz magyar oldalán átszinezgetni a színlistára kattintva az ott látható modellt. Sajnos nem minden szín szerezhető be azonos eséllyel. A legkevesebbet a Moon Silver után kell járkálni, aztán bőven akadunk a Cosmic Black-re, van esély a Venus Rubyra, és a sor végén a Galaxy Blue áll.
Vivaz doboza egyszerű, olcsó, de szép kivitel. Nem baj, legalább nem fizetünk feleslegesen az egyszeri használatért, nem az a doboz feladata, hogy a polcon díszelegjen, hanem az, hogy addig, amíg hozzánk elér, biztonságosan megőrizze a tartalmának épségét.
A doboz külső tokjából az oldalon található lyukon benyúlva tolhatjuk ki a lényeget. A kihajtható fedélben találunk némi irodalmat, meglátjuk Vivazunkat, alatta pedig a szokásos fóliákban a tartozékokat: a falicsatlakozó töltőfejet, az univerzális mikroUSB adatkábelt, a ceruzácskát, egy fülest és a leggyakrabban még egy szuvenír tokot is. Ne keresd most a beigért 8 GB-os memóriakártyát és az akkumulátort sem. Ezeket akkor fogod megtalálni, ha leveszed Vivaz hátsó fedelét azért, hogy becsúsztasd a SIM kártyádat. A memóriakártya és az akkumulátor ugyanis már benne van Vivazban.
El kell itt mondanunk, hogy egyébként Vivaz többféle kiszerelésben is létezik (például tokkal - tok nélkül), mi a tipikusat említettük. Nem árt tudni - főleg, ha valaki külföldön vásárol -, hogy Vivaznak van 16 GB-os memóriakártyával ellátott változata is, ami a dobozra ragasztott feliraton kívül az árából is észlelhető.

Ha kipakoltunk mindent, gondolkozzunk el, hogy mi melyik embertipushoz tartozunk, azokhoz, akik most nekiállnak szép akkurátusan átolvasni a használati útmutatót, vagy azokhoz, akik nem bírják tovább, és azonnal nekiesnek a beüzemelés műveletének, mert minél előbb látni akarják az új szerzeményt működés közben.
Mi a részünkről az első stratégiát javasoljuk, olvassuk el legalább a széthajtogatható használati útmutatóban az első ábra környékén látható információkat, miután az ábrát is megszemléltük. Itt látjuk ugyanis, hogy hogyan kell a hátlapot leszerelni. Sok választásunk ugyan nincs, de találkoztunk már egy idegen Vivazzal, az oldalakon feszegetési nyomokkal.
A körmünk számára alul találjuk azt a nyílást, ahol a fedél el kezd nyílni. Vivazt fordítsuk a kamerával magunk felé, a hüvelykujjunk körmével feszítsük felfelé, addig amíg a fedél fel nem pattan. Ne féljünk, a hátlap van olyan rugalmas, hogy előbb-utóbb szépen tényleg felnyílik. Figyeljük meg, hogy a hátlapon legfelül van két beakasztandó pöcök, középtájon két kinyúló rögzítő, és két vezetőnút.
Mint látjuk, ha a memóriakártya még nincs a helyén, és beszeretnénk csúsztatni a helyére, vagy ha később cserélni szeretnénk, ebben az akkumulátor nem fog megakadályozni minket.
A SIM kártya becsúsztatásához viszont ki kell emelnünk az akkumulátort. A SIM behelyezéséhez segítséget is látunk. Csúsztassuk be. Tegyük vissza az akkumulátort.

Itt mindjárt adjunk a cégnek egy hatalmas piros pontot az akkumulátor asszimetrikusan elhelyezett érintkezői miatt. Ezzel ugyanis ésszerűbb áramköri kialakítás érhető el, és egyúttal védelem a fordítva behelyezés ellen is, amit ha nagyon akarta valaki a korábbi modellek egy részénél meg is tehetett, aztán irány a szervíz, az áramköri védelem ellenére agyonvágott mobil miatt. Fordítva egyébként nem tudjuk ezt az akkumulátort behelyezni ha akarnánk se. Sőt a kialakítás némi védelmet nyújt a kínai hamisítványok jelentős része ellen is, mivel az akkumulátor érintkezői amellett, hogy nem középen találhatók, süllyesztettek is, a legsilányabb hamisítványok jelentős része ellenben nem ilyen.

Egy kis kitérő. A Vivaz és a Vivaz pro édestestvérek, de van rengeteg apróság amikben nem hasonlítanak egymásra. Az egyik ilyen apróság, hogy más az akkumulátor helyzete a két modellben. Vivazban tulajdonképpen az akkumulátor hátulja néz felénk, a Vivaz próban pedig az eleje, azaz a pro verzióban a bal oldalra esnek az akku érintkezői. Viszont az akksi ugyanaz: EP500.

Becsúsztattuk a SIM kártyát is, betettük az akksit, ideje visszatenni a hátlapot. Akasszuk be felül a két fülecskét és kezdjük a hátlapot felülről (az akasztófülecskék irányából) lefelé irányba rászorítani a mobilunk testére. Halljuk, ahogyan a pozitív és a negatív rögzítők a helyükre kerülnek. Végül ellenőrizzük alul, nincs-e rés, ha van, ott is nyomjuk meg két oldalon a hátlapot. OK. Meg is vagyunk.

Itt elérkeztünk egyes tesztek észrevételéhez. Említik itt-ott, hogy Vivaz hátlapja gyengécske, az összeszerelés után recseg, meg az egész kivitel úgy ahogy van nem elég stabil.
Egyszerűen érthetetlen, honnan veszik ezeket a megállapításokat!
Higgye el a kedves olvasó, nem az elfogultság miatt állítjuk, hogy Vivaz nem recseg, nem ropog, nem csavargatható, nem nyöszörög, hanem minden úgy a helyén van ahogyan másoknál ritkaság. Mi a két hónapos gyötrő időszak alatt megszámlálhatatlanul sokszor vettük le és tettük fel a hátlapot, sokkal több és más okból mint egy normális tulajdonos. Két hónapos ilyen durva provokáció után is teljesen egészségesen lehet a hátlapot a helyére tenni, és a mi Vivazunk ezek után is sziklaszilárd!

Egy átlagos Vivaz használó, a SIM kártya, vagy a memóriakártya cseréje miatt, vagy a kamera tisztítása miatt, valószínűleg több hónapos időközönként veszi le a hátlapot, ellenben gyakrabban - akár hetente - lehet szükség a levételére az akkumulátor kivétele, majd visszatétele, a "hidegstart" miatt. A hátlap bírni fogja ezt a normális használatot, ha mi naponta legalább egyszer ezt a két hónap alatt elkövettük.

Maradva még a hátlapnál, szóba került, hogy a kameralencse tisztítása miatt is le kell venni a hátlapot. Igen, nekünk ez a tapasztalatunk. A teljes lencsefelülethez csak így férünk hozzá. Ha a hátlap a helyén marad, és így tisztogatnánk, akkor csak begyömöszkölnénk a port meg szöszt a hátlap és a lencse közé-köré, ami nem elegáns, és később gondot is okozhat. Apropó. Mivel is tisztítsuk a lencsét? Menjünk el szépen egy optikai boltba, vagy egy fotószaküzletbe és vegyünk erre a célra egy speciális "kendőt" és tisztítófolyadékot. Megéri ez a beruházás. A hátlap a maga hozzáadott kb. 2/3 mm-es kiemelkedésével védi valamelyest a kamerát, de a zsebpiszoktól, az utcai portól nem. Érdemes tokban tartani és úgy zsebre vágni.
Ja! Minek is nekünk a tisztítófolyadék? Lényeges a dolog. A száraz tisztítás során mindig van arra esély, hogy karcolunk is. Meg aztán a kamera lencséje egy idő után akarjuk, nem akarjuk a felszínén összegyűjt vegyi rétegeket. Például. Gyakran tartózkodunk dohányzók által használt helyen. Garantált, hogy néhány nap után a lencse felületén ott lesz az a bizonyos barna nikotin és kátránylerakódás, ami aztán döbbenetes módon le fogja rontani a képeink, videóink minőségét. Tisztogatáskor érdemes a LED-et is óvatosan megtisztítani. Mindezt természetesen kikapcsolt állapotban. Dohányzó vagy a dohányzók szobájában asztalon tartott Vivaz tulajdonosok a tisztítás után meg fognak döbbenni a kameráról és a ledről a tisztítókendőre átkerült barna foltokon!

Itt, a kezdetetek kezdetén még egy elhatározást kell meghoznunk: mi legyen a ceruzánkkal? Ha a mobilunkkal együtt magunkkal akarjuk vinni, akkor a legcélszerűbb ha a mobilunkra rögzítjük. Erre ott van a lehetőség, ahová a szétszereléshez a körmünket illesztjük be. Látjuk, hogy van ott egy kis vályat amibe beleilleszthető a ceruzánk tokjának akasztózsinórja. Illesszük be, és így tegyük a hátlapot vissza a helyére. Nem fog ki- vagy leesni, és nem fog zavarni a későbbi hátlap levételkor sem.

Na most a ceruza - vagy nem is kell nekünk?

A használat első periódusában vagányan igyekeztük mellőzni a ceruzát. Megy ez nekünk nélküle is - gondoltuk. Aztán, ahogy egyre rutinosabbak lettünk, egyre több alkalmazást használtunk, egyre inkább rájöttünk, hogy aranyat ér ha mindig kéznél van! Egyrészt kegyetlenül rászoktunk a kézírásos SMS írásra, másrészt tapasztaltuk, hogy bizony akad sokminden ami karandassal gyorsabb, kevesebb a tévedés.
Mondhatják sokan, hogy megszokás dolga. Viszont mindenki csak akkor dönthet igazán, ha kipróbálta a létező lehetőségeket, ha csak az egyiket használta, honnan tudná, hogy milyen a másik?
Összefoglalva, mi telefonáláshoz kopogtatunk, képeink bemutatásához símogatunk, de az alkalmazásokhoz akár az utcán is, rászoktunk a ceruzára, aztán rengeteg SMS billentyűzés után meg a kézírásra is.
Lesz később szó a kijelzőről, a kijelző és a Symbian viszonyáról, itt most csak annyit, hogy szerintünk szereljük fel a ceruzát akkor ha rendszeresen másra is használjuk, mint a legalapvetőbb funkciók lehetőségeire.
Egy hónapos időtartamot követően egy hónapon át felszerelt fityegő ceruzával vittük mindenfelé Vivazt, és a ceruza tokja is jól bírta a ki-be húzogatást. Ha valaki trehány akkor tény, elveszítheti, de ez az ő dolga, az aki megdolgozott Vivaz áráért, az nem fogja elveszíteni, mert a telefonját rendeltetésének megfelelően fogja használni.

Elkészültünk. Vivazunk itt van előttünk és várja, hogy bekapcsoljuk. Mi azonban, mielőtt bekapcsolnánk körbejárjuk, hogy mit is vettünk tulajdonképpen.

Lapozz a következő oldalra!

|HOME|TOP|