- Legfrissebb híreink
- Sony Ericsson újdonságok
- Java alkalmazás bemutatók
- PC program bemutatók
- Játékbemutatók
- Cikkeink
- Sony Ericsson szerviz
- Letöltések
- A fórumról
2009.05.28. London: Satio, Aino, Yari - 1. rész
Hegyek, völgyek, folyók - fák, virágok, fény
Londonban, 2009 május 28-án elkezdődött valami, vagy talán nem is elkezdődött, hanem most látjuk igazán először azt a folytatást, amit valójában február 15-én Idou és az új Entertainment Unlimited koncepció megfogalmazásával ismertünk meg.
Kettészakadt a második félévi újdonságok bemutatója, május 28-án az új vonal három sikeresélyes modelljét ismerhettük meg, a hagyományosabb mobilok egy vadonatúj stratégia (GreenHeart) keretében június 4-én mutatkoztak be.
Változik néhány dolog, igazodva a világ - elsősorban a vásárlók - elvárásaihoz, és a konkurencia kihívásaihoz.
Az Entertainment Unlimited kategória mobiljai következetesen japán hegységekről, hegyekről, folyókról kapják majd nevüket, és hogy ez hosszabb távra így lesz-e majd pár hónap múlva megtudjuk. Az, hogy maradunk-e a japán földrajzi ihletésű, illetve japán női neveknél vagy nem, tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy ezentúl neve lesz mindennek, nem csak egyszerűen egy semmitmondó és könnyen összekeverhető típusszámkód. Utalás ez elsősorban a cég megváltozóban lévő filozófiájára, a Japánban már bejáratott formatervek, megoldások, technológiák irányába történő elmozdulásra és a cég életében egy új fejezetre.
Ám nem csak a névadásban történt valami.
Az egyre veszteségesebb gazdálkodás felrázta a 2008-ra végleg ellustult vezetést, és a kényszer sokadik sebességbe kapcsolta a gondolkodását, a fejlesztést és talán előbb-utóbb még az egy sikeres cégre jellemző más tényezőket is arra fogja, mert ma még nem beszélhetünk arról, hogy a Sony Ericsson üzleti esélyei mindenben a javulás irányába mutatnának. A cég válságából kivezető út első lépéseinek tanúi vagyunk, ez már ok arra, hogy bizakodjunk.
Honnan indultunk?
Tragédia ami korábban történt, az a cég amelyik az érintőkijelzők ősatyja volt hajdanában, egy éven át képtelen volt versenyképes okostelefont, vagy kimagasló multimédiás képességekkel rendelkező mobilt a vevők kezébe adni.
A 2007-es és a 2008-as év látványos vergődéssel, értelmetlen holtjátékkal telt el, közben pedig annak rendje s módja szerint a világ haladt, a konkurencia egyre vonzóbb termékekkel állt elő, és a vásárlók igényei is megváltoztak szép lassan, igényesebbé váltak. Utóbbi nem is csoda, hiszen előre látható volt, hogy azok a korosztályok akik a mobiltelefónia megszületésétől kezdve vásárolják a mobilkommunikációt, egyre inkább a többletképességek és a hightech iránt kezdenek majd el érdeklődni. Ezt szinte mindenki látta előre, kevés cég akadt amelyik nem...
Hovatovább eljutottunk odáig, hogy 2007-ben, 2008-ban a Sony Ericsson csak az első mobilt vásárló 12-16 éves korosztálynak tudott újat mondani a zenei képességek kihangsúlyozásával. Ez a generáció törvényszerűen mindig újratermelődik ugyan az emberiség szaporodásával, csakhogy az is törvényszerű, hogy a többi generációk nagyságrenddel nagyobb létszámban vesznek részt a keresletben. Ha csak ezt a törvény ismerték és követték volna a cég vezetői, már akkor sem lenne ekkora a baj, de közben még ezt a gyermekgenerációt is megfertőzte a mindenhol látott újdonságok varázsa, hiszen ők már ebben nőnek fel.
Sorozatban jöttek az egy kaptafára készült konstrukciók. Walkman mobil hegyek, és egyre gyerekesebbek, a W200-ig lemenően... (Nem gondolunk itt a W995-re mint üdítő kivételre, még nem tudjuk mennyire lesz sikeres.) Hasonló helyzet kezdett kialakulni a K800-K850 idejében még márkanévnek számító Cyber-shotokkal, egészen odáig leépítve a színvonalat, hogy már a kutya sem hitt ebben, illetve akik még, azok a már említett éretlen korosztály (Itt is meg kell említenünk a C905-öt mint egyetlen kivételt, és ő még sikeres is). Csakhogy az aligWalkmanokkal és az aligCyber-shotokkal ellátott gyerekek nem vesznek, vagy apukájuk nem vesz a gyereknek minden évben újabb, ráadásul a korábbitól alig valamivel korszerűbb mobilt...
Sokan mondták, hogy a Sony Ericssonnak az emberek igényeire adott válaszai egyszerűen unszimpatikusakká váltak ebben az időszakban. Mintha a cég vásárlók nélkül is sikeres lehetne, kitartóan tovább és tovább erőltetett olyan megoldásokat amik felett már eljárt az idő, és amik a vevőket emiatt egyre jobban taszították.
Nem, ti ha a fejeteket a falba veritek akkor sem kaptok Jack aljzatot, újfajta USB adat és töltőcsatlakozót, olcsóbb memóriakártyát, stb., mert mi a Sony Ericsson vagyunk, és nekünk nem számít a ti véleményetek. MI úgyis jobban tudjuk, mint néhány (!) hozzánemértő... Aztán nagyjából két év alatt vásárlók tízezreiben, százezreiben majd millióiban kezdett bevésődni a kép: ez a cég a maradiságot testesíti meg.
Vajon ebben az éveken át tartó folyamatban tényleg nem érzékelte a cég a vásárlók tömegeinek lassú elfordulását? Az a gyanúnk, hogy nem. Nem is volt erre kiváncsi. Ha az lett volna, akkor nem csak kiállításokon, vagy a developer oldalon igyekezett volna kapcsolatot tartani a vásárlókkal. Akkor nem utasította volna néhány regionális vezető arra a marketingeseit, hogy ne látogassák a világ vezető nonprofit Sony Ericsson fórumait, ott ne szóljanak hozzá, és ne válaszoljanak a felmerülő kérdésekre, sőt ne is álljanak szóba azokkal akik talán a legtöbbet teszik a cég népszerűsítéséért, nem szüntették volna be a központi sajtószemle szolgáltatást, és talán még magával a sajtóval is megfelelő kapcsolatot alakítottak volna ki. A maradiság, az egyre pökhendibb távolságtartás lassan az eddig márkahű vásárlók érzelmeire is hatott, és egyre többen hagyták ott sírva a Sony Ericssont.
Igen, erre nemigen volt példa ebben az egyik leggyorsabban fejlődő iparágban, egy cég amely szinte saját maga beszélte le az embereket a termékei megvásárlásáról, és minél inkább szélesítette a kínálatát, annál inkább. Nem vette észre, hogy ezt teszi, pedig mondták sokan, - mi is -, hogy nem jól van ez így. Nos, ez a legnagyobb baj ami a cég mai veszteségeit okozta, messze nem a gazdasági válság.
A cég piackutatása, marketingje vagy nem működött ezekben az időkben, vagy csak olyan amatőr színvonalon ami már látjuk hova vezetett. Úgy véljük, hogy még ma is ez a Sony Ericsson gyenge pontja. Változnak a dolgok szép csendesen, de még mindig túl messze állnak attól, ami biztos sikernek lenne nevezhető. Nagyon nehéz lesz visszaszerezni az elpártolt milliókat, és nagyon nehéz lesz újabb híveket toborozni, főleg a felnőtt korosztályból. Fel kell adni azt az eddigi koncepciótlan gyártmányösszetételt, ami leginkább csak a gyerekkorosztályokat volt képes elérni.
Megérkeztünk a mába!
Végre mintha fény gyúlna ebben a kialakult letargikus Sony Ericsson hangulatban. Ez még nem tüzijáték, de végre a remény pislákoló lángja. Mert a cég hozzányúlni néhány elavult rigolyájához és mintha már stratégiát is megfogalmazott volna a korábbi semmi helyett. Mert bizony, ezt megelőzően az értelmetlen lózungokon, meg látványos de mögöttes tartalom nélküli prezentációkon kívül nem látszott, hogy a cég rendelkezne valódi stratégiával. Kellett egy kis reakcióidő az UIQ megszűnése után, kellett egy kis habozás, de elindultunk egy jó irányba.
Beláttunk egy-két dolgot.
Például:
Tudtuk, csak nem mondtuk ki, túl jó, kihasználhatatlan, és ezért felesleges az M2 memóriakártya bármilyen mobilba, legyen az akár Sony Ericsson is. De mindezek mellett ráadásul égbekiáltó butaság is, hiszen ha felesleges, akkor a költségeket és az árakat aztán végképp feleslegesen emeli a konkurencia fölé. Nem csak arra nem találunk utólag magyarázatot, hogy miért kellett ezt eddig erőltetni, hanem még más hasonlóra sem, de ha talán akadna valaki aki arra gondol, hogy a Sony-nak fűződne ehhez valamilyen rejtett érdeke, tegyen le erről. A japán Sony Ericsson sem használja az M2 szabványt... igaz azon a vidéken más okok is léteznek. (Egyébként érdekes jelenséget lehetett megfigyelni a tudományos életben. A Sony Ericsson oldalain valamiért rendre alacsonyabb használható maximális M2 kapacitást adtak meg, mint a tényleges fizikai lehetőség. Nemrégiben hullt le a fátyol a titokról: az M2 annyira gyors, hogy nyugodtan használhatsz akár 32 GB-osat is (ha van ennyi pénzed!), és még ekkor sem a tárhelykezeléstől önmagától jön zavarba az elektronika és a szoftver, hanem a tárolt fájlok mennyiségétől, ami a mérések szerint memóriapuffer méretezési probléma a gyártó részéről. A mai mérési adatok szerint az M2 tényleges fizikai írási-olvasási sebességét még 32 GB esetén sem használja ki egyetlen SE mobil sem, csak mintegy 25-30%-os mértékben... akkor meg tényleg minek?)
A K850 volt az első piaci kísérlet a microSD bevezetésére, itt ugyan még bátortalan volt a dolog, hiszen a K850 - biztos ami biztos - mindkét formátumot támogatta, sőt a gyártó a microSD támogatást csak mintegy plusz szolgáltatást emlegette. (A K850 megjelenésekor mi is írtunk arról, hogy az akkori hivatalos tervek szerint jön majd több ilyen "kétnormás" mobil is, de ebből nem lett semmi, megtorpant a dolog, ehelyett jöttek a korábbi modellek újratupírozásai. A rossz vezetői döntés ekkor még egy év előnyt adott a versenytársaknak.) Aztán némi csend után végre mindhárom mai újdonságban microSD-vel bővíthetünk!!!
Miért ez a nagy öröm? Megvan ennek a józan logikája. Gondoljunk csak bele: egy M2 kártya kb. másfélszer többe kerül mint egy MicroSD, és ahogyan nőnek a tárolókapacitás iránti vágyaink, a különbség még nagyobb lesz. Namármost. Minél jobban elmozdulunk a multimédia irányába, minél több sokmegapixeles fotót szeretnénk készíteni (mondjuk a BestPic funkcióval...), egyre és egyre nagyobb kapacitású memóriakártyára lesz szükségünk. Egy darab 12 Megapixeles fotó 3-5 MB méretű lehet átlagos jpeg tömörítéssel, egy - mondjuk - 640x360-as teljes képernyős kiváló minőségű mp4 formátumú film mondjuk 5-600 MB. Mire mennénk a megfizethető árú 1-2 GB-os M2 kártyáinkkal? A kocka tehát elvetésre várt: vagy egyre nehezebben elviselhető költségekbe verjük a tulajdonost, vagy belátjuk, hogy a vásárlók kegyeiért az árakban is versenyezni kell a konkurenciával. A kocka ezek után el van vetve. El ám, de végleg! Maradjunk is a microSD-nél.
Még hátra volna a fast-port megszüntetése, és helyette az egész világon bevált megoldások átvétele, de ez is bekövetkezik egyszer, mert ezt sem lehet a végtelenségig kerülgetni.
Térjük rá a három újdonságra, elvégre ünnepelni jöttünk, nem temetni, csakhogy nem tudjuk elfelejteni, hogy ezt a mai ünnepet jóval korábban szerettük volna megülni. Mosolyogjunk tehát: rövidesen megérkezik Satio, Aino és Yari!
Satio, Aino, Yari - adatok
Három szépség, három eltérő karakter...
Mindenek előtt nézzük át a ma ismert paraméterek listáját. Gondoljuk, így, egymás mellett a három újdonság adatlapját olvasóink még máshol nemigen látták.
Mindent nem soroltunk fel, csak a leglényegesebbeket, a hiányzó adatok jelentős részével a vásárló úgysem foglalkozna (GSM szabványok stb.), más részük azonos mindháromban, ezekről majd később úgyis lesz szó. Szerepeltetünk viszon néhány olyan információt táblázatunkban amik tapasztalataink szerint fontosak a vásárlóknak.
Annyit még meg kell jegyeznünk, hogy a mai napon (2009. június 5-én) több lényeges adat nem ismert, néhány pedig bár szerepel a táblázatunkban, még hivatalosan nem közölt, illetve nem eredeti gyártói forrásból származik, emiatt találnuk majd néhány kérdőjelet, és csillagot is, utóbbiakhoz pedig lábjegyzetet.
Reméljük olvasóink azért választ kapnak legtöbb kérdésükre, vagy ha a táblázatban nem, később cikkünk szövegében bizonyára.
Akárcsak olvasónk, mi is nagyon kiváncsiak volnánk néhány további adatra. Többek között a három modell chipsetjének konkrét hivatalos paramétereire. Satio esetében még Idou korában, de már azt megelőzően, 2008 októberében is felröppent egy bizonyos Texas Instruments chipset híresztelése, de az ezekben a hírekben szereplő TI chipset a cikkekben közölt kódszám alapján nem létezik, az újságírók ellenőrzés nélkül közölték az információt. Sejtjük, hogy mi van Satióban, a többiről még nincs infó.
A táblázat adatait igyekeztünk többszörösen ellenőrizni az elérhető megbízható forrásokból, ennek ellenére fenntartjuk a jogot a későbbi update-re.
* Aino kijelzőjével kapcsolatban a hivatalos információkban is találunk ellentmondást, másrészt ennek a kapacitív kijelzőnek egyes adatai még nem publikusak. Tesztelőktől sem sikerült e-mailben minden apró részletet megtudnunk. Orosz forrás szerint a kijelző 12 érintésérzékeny területre van osztva. További információk a szövegben.
** Satio feltüntetett memória mérete a szabadon használható memóriát takarja.
Lapozz a következő oldalra!
Londonban, 2009 május 28-án elkezdődött valami, vagy talán nem is elkezdődött, hanem most látjuk igazán először azt a folytatást, amit valójában február 15-én Idou és az új Entertainment Unlimited koncepció megfogalmazásával ismertünk meg.
Kettészakadt a második félévi újdonságok bemutatója, május 28-án az új vonal három sikeresélyes modelljét ismerhettük meg, a hagyományosabb mobilok egy vadonatúj stratégia (GreenHeart) keretében június 4-én mutatkoztak be.Változik néhány dolog, igazodva a világ - elsősorban a vásárlók - elvárásaihoz, és a konkurencia kihívásaihoz.
Az Entertainment Unlimited kategória mobiljai következetesen japán hegységekről, hegyekről, folyókról kapják majd nevüket, és hogy ez hosszabb távra így lesz-e majd pár hónap múlva megtudjuk. Az, hogy maradunk-e a japán földrajzi ihletésű, illetve japán női neveknél vagy nem, tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy ezentúl neve lesz mindennek, nem csak egyszerűen egy semmitmondó és könnyen összekeverhető típusszámkód. Utalás ez elsősorban a cég megváltozóban lévő filozófiájára, a Japánban már bejáratott formatervek, megoldások, technológiák irányába történő elmozdulásra és a cég életében egy új fejezetre.
Ám nem csak a névadásban történt valami.
Az egyre veszteségesebb gazdálkodás felrázta a 2008-ra végleg ellustult vezetést, és a kényszer sokadik sebességbe kapcsolta a gondolkodását, a fejlesztést és talán előbb-utóbb még az egy sikeres cégre jellemző más tényezőket is arra fogja, mert ma még nem beszélhetünk arról, hogy a Sony Ericsson üzleti esélyei mindenben a javulás irányába mutatnának. A cég válságából kivezető út első lépéseinek tanúi vagyunk, ez már ok arra, hogy bizakodjunk.
Honnan indultunk?
Tragédia ami korábban történt, az a cég amelyik az érintőkijelzők ősatyja volt hajdanában, egy éven át képtelen volt versenyképes okostelefont, vagy kimagasló multimédiás képességekkel rendelkező mobilt a vevők kezébe adni.
A 2007-es és a 2008-as év látványos vergődéssel, értelmetlen holtjátékkal telt el, közben pedig annak rendje s módja szerint a világ haladt, a konkurencia egyre vonzóbb termékekkel állt elő, és a vásárlók igényei is megváltoztak szép lassan, igényesebbé váltak. Utóbbi nem is csoda, hiszen előre látható volt, hogy azok a korosztályok akik a mobiltelefónia megszületésétől kezdve vásárolják a mobilkommunikációt, egyre inkább a többletképességek és a hightech iránt kezdenek majd el érdeklődni. Ezt szinte mindenki látta előre, kevés cég akadt amelyik nem...
Hovatovább eljutottunk odáig, hogy 2007-ben, 2008-ban a Sony Ericsson csak az első mobilt vásárló 12-16 éves korosztálynak tudott újat mondani a zenei képességek kihangsúlyozásával. Ez a generáció törvényszerűen mindig újratermelődik ugyan az emberiség szaporodásával, csakhogy az is törvényszerű, hogy a többi generációk nagyságrenddel nagyobb létszámban vesznek részt a keresletben. Ha csak ezt a törvény ismerték és követték volna a cég vezetői, már akkor sem lenne ekkora a baj, de közben még ezt a gyermekgenerációt is megfertőzte a mindenhol látott újdonságok varázsa, hiszen ők már ebben nőnek fel.
Sorozatban jöttek az egy kaptafára készült konstrukciók. Walkman mobil hegyek, és egyre gyerekesebbek, a W200-ig lemenően... (Nem gondolunk itt a W995-re mint üdítő kivételre, még nem tudjuk mennyire lesz sikeres.) Hasonló helyzet kezdett kialakulni a K800-K850 idejében még márkanévnek számító Cyber-shotokkal, egészen odáig leépítve a színvonalat, hogy már a kutya sem hitt ebben, illetve akik még, azok a már említett éretlen korosztály (Itt is meg kell említenünk a C905-öt mint egyetlen kivételt, és ő még sikeres is). Csakhogy az aligWalkmanokkal és az aligCyber-shotokkal ellátott gyerekek nem vesznek, vagy apukájuk nem vesz a gyereknek minden évben újabb, ráadásul a korábbitól alig valamivel korszerűbb mobilt...
Sokan mondták, hogy a Sony Ericssonnak az emberek igényeire adott válaszai egyszerűen unszimpatikusakká váltak ebben az időszakban. Mintha a cég vásárlók nélkül is sikeres lehetne, kitartóan tovább és tovább erőltetett olyan megoldásokat amik felett már eljárt az idő, és amik a vevőket emiatt egyre jobban taszították.
Nem, ti ha a fejeteket a falba veritek akkor sem kaptok Jack aljzatot, újfajta USB adat és töltőcsatlakozót, olcsóbb memóriakártyát, stb., mert mi a Sony Ericsson vagyunk, és nekünk nem számít a ti véleményetek. MI úgyis jobban tudjuk, mint néhány (!) hozzánemértő... Aztán nagyjából két év alatt vásárlók tízezreiben, százezreiben majd millióiban kezdett bevésődni a kép: ez a cég a maradiságot testesíti meg.
Vajon ebben az éveken át tartó folyamatban tényleg nem érzékelte a cég a vásárlók tömegeinek lassú elfordulását? Az a gyanúnk, hogy nem. Nem is volt erre kiváncsi. Ha az lett volna, akkor nem csak kiállításokon, vagy a developer oldalon igyekezett volna kapcsolatot tartani a vásárlókkal. Akkor nem utasította volna néhány regionális vezető arra a marketingeseit, hogy ne látogassák a világ vezető nonprofit Sony Ericsson fórumait, ott ne szóljanak hozzá, és ne válaszoljanak a felmerülő kérdésekre, sőt ne is álljanak szóba azokkal akik talán a legtöbbet teszik a cég népszerűsítéséért, nem szüntették volna be a központi sajtószemle szolgáltatást, és talán még magával a sajtóval is megfelelő kapcsolatot alakítottak volna ki. A maradiság, az egyre pökhendibb távolságtartás lassan az eddig márkahű vásárlók érzelmeire is hatott, és egyre többen hagyták ott sírva a Sony Ericssont.
Igen, erre nemigen volt példa ebben az egyik leggyorsabban fejlődő iparágban, egy cég amely szinte saját maga beszélte le az embereket a termékei megvásárlásáról, és minél inkább szélesítette a kínálatát, annál inkább. Nem vette észre, hogy ezt teszi, pedig mondták sokan, - mi is -, hogy nem jól van ez így. Nos, ez a legnagyobb baj ami a cég mai veszteségeit okozta, messze nem a gazdasági válság.
A cég piackutatása, marketingje vagy nem működött ezekben az időkben, vagy csak olyan amatőr színvonalon ami már látjuk hova vezetett. Úgy véljük, hogy még ma is ez a Sony Ericsson gyenge pontja. Változnak a dolgok szép csendesen, de még mindig túl messze állnak attól, ami biztos sikernek lenne nevezhető. Nagyon nehéz lesz visszaszerezni az elpártolt milliókat, és nagyon nehéz lesz újabb híveket toborozni, főleg a felnőtt korosztályból. Fel kell adni azt az eddigi koncepciótlan gyártmányösszetételt, ami leginkább csak a gyerekkorosztályokat volt képes elérni.
Megérkeztünk a mába!
Végre mintha fény gyúlna ebben a kialakult letargikus Sony Ericsson hangulatban. Ez még nem tüzijáték, de végre a remény pislákoló lángja. Mert a cég hozzányúlni néhány elavult rigolyájához és mintha már stratégiát is megfogalmazott volna a korábbi semmi helyett. Mert bizony, ezt megelőzően az értelmetlen lózungokon, meg látványos de mögöttes tartalom nélküli prezentációkon kívül nem látszott, hogy a cég rendelkezne valódi stratégiával. Kellett egy kis reakcióidő az UIQ megszűnése után, kellett egy kis habozás, de elindultunk egy jó irányba.
Beláttunk egy-két dolgot.
Például:
Tudtuk, csak nem mondtuk ki, túl jó, kihasználhatatlan, és ezért felesleges az M2 memóriakártya bármilyen mobilba, legyen az akár Sony Ericsson is. De mindezek mellett ráadásul égbekiáltó butaság is, hiszen ha felesleges, akkor a költségeket és az árakat aztán végképp feleslegesen emeli a konkurencia fölé. Nem csak arra nem találunk utólag magyarázatot, hogy miért kellett ezt eddig erőltetni, hanem még más hasonlóra sem, de ha talán akadna valaki aki arra gondol, hogy a Sony-nak fűződne ehhez valamilyen rejtett érdeke, tegyen le erről. A japán Sony Ericsson sem használja az M2 szabványt... igaz azon a vidéken más okok is léteznek. (Egyébként érdekes jelenséget lehetett megfigyelni a tudományos életben. A Sony Ericsson oldalain valamiért rendre alacsonyabb használható maximális M2 kapacitást adtak meg, mint a tényleges fizikai lehetőség. Nemrégiben hullt le a fátyol a titokról: az M2 annyira gyors, hogy nyugodtan használhatsz akár 32 GB-osat is (ha van ennyi pénzed!), és még ekkor sem a tárhelykezeléstől önmagától jön zavarba az elektronika és a szoftver, hanem a tárolt fájlok mennyiségétől, ami a mérések szerint memóriapuffer méretezési probléma a gyártó részéről. A mai mérési adatok szerint az M2 tényleges fizikai írási-olvasási sebességét még 32 GB esetén sem használja ki egyetlen SE mobil sem, csak mintegy 25-30%-os mértékben... akkor meg tényleg minek?)
A K850 volt az első piaci kísérlet a microSD bevezetésére, itt ugyan még bátortalan volt a dolog, hiszen a K850 - biztos ami biztos - mindkét formátumot támogatta, sőt a gyártó a microSD támogatást csak mintegy plusz szolgáltatást emlegette. (A K850 megjelenésekor mi is írtunk arról, hogy az akkori hivatalos tervek szerint jön majd több ilyen "kétnormás" mobil is, de ebből nem lett semmi, megtorpant a dolog, ehelyett jöttek a korábbi modellek újratupírozásai. A rossz vezetői döntés ekkor még egy év előnyt adott a versenytársaknak.) Aztán némi csend után végre mindhárom mai újdonságban microSD-vel bővíthetünk!!!
Miért ez a nagy öröm? Megvan ennek a józan logikája. Gondoljunk csak bele: egy M2 kártya kb. másfélszer többe kerül mint egy MicroSD, és ahogyan nőnek a tárolókapacitás iránti vágyaink, a különbség még nagyobb lesz. Namármost. Minél jobban elmozdulunk a multimédia irányába, minél több sokmegapixeles fotót szeretnénk készíteni (mondjuk a BestPic funkcióval...), egyre és egyre nagyobb kapacitású memóriakártyára lesz szükségünk. Egy darab 12 Megapixeles fotó 3-5 MB méretű lehet átlagos jpeg tömörítéssel, egy - mondjuk - 640x360-as teljes képernyős kiváló minőségű mp4 formátumú film mondjuk 5-600 MB. Mire mennénk a megfizethető árú 1-2 GB-os M2 kártyáinkkal? A kocka tehát elvetésre várt: vagy egyre nehezebben elviselhető költségekbe verjük a tulajdonost, vagy belátjuk, hogy a vásárlók kegyeiért az árakban is versenyezni kell a konkurenciával. A kocka ezek után el van vetve. El ám, de végleg! Maradjunk is a microSD-nél.
Még hátra volna a fast-port megszüntetése, és helyette az egész világon bevált megoldások átvétele, de ez is bekövetkezik egyszer, mert ezt sem lehet a végtelenségig kerülgetni.
Térjük rá a három újdonságra, elvégre ünnepelni jöttünk, nem temetni, csakhogy nem tudjuk elfelejteni, hogy ezt a mai ünnepet jóval korábban szerettük volna megülni. Mosolyogjunk tehát: rövidesen megérkezik Satio, Aino és Yari!
Satio, Aino, Yari - adatok
Három szépség, három eltérő karakter...Mindenek előtt nézzük át a ma ismert paraméterek listáját. Gondoljuk, így, egymás mellett a három újdonság adatlapját olvasóink még máshol nemigen látták.
Mindent nem soroltunk fel, csak a leglényegesebbeket, a hiányzó adatok jelentős részével a vásárló úgysem foglalkozna (GSM szabványok stb.), más részük azonos mindháromban, ezekről majd később úgyis lesz szó. Szerepeltetünk viszon néhány olyan információt táblázatunkban amik tapasztalataink szerint fontosak a vásárlóknak.
Annyit még meg kell jegyeznünk, hogy a mai napon (2009. június 5-én) több lényeges adat nem ismert, néhány pedig bár szerepel a táblázatunkban, még hivatalosan nem közölt, illetve nem eredeti gyártói forrásból származik, emiatt találnuk majd néhány kérdőjelet, és csillagot is, utóbbiakhoz pedig lábjegyzetet.
Reméljük olvasóink azért választ kapnak legtöbb kérdésükre, vagy ha a táblázatban nem, később cikkünk szövegében bizonyára.
Akárcsak olvasónk, mi is nagyon kiváncsiak volnánk néhány további adatra. Többek között a három modell chipsetjének konkrét hivatalos paramétereire. Satio esetében még Idou korában, de már azt megelőzően, 2008 októberében is felröppent egy bizonyos Texas Instruments chipset híresztelése, de az ezekben a hírekben szereplő TI chipset a cikkekben közölt kódszám alapján nem létezik, az újságírók ellenőrzés nélkül közölték az információt. Sejtjük, hogy mi van Satióban, a többiről még nincs infó.
A táblázat adatait igyekeztünk többszörösen ellenőrizni az elérhető megbízható forrásokból, ennek ellenére fenntartjuk a jogot a későbbi update-re.
Satio |
Aino |
Yari |
|
 |
 |
 |
|
| Kivitel | candybar |
slider |
slider |
| Operációs rendszer | Symbian OS v9.4 Series 60 v5.0 |
SE OS (A300) |
SE OS (A2x0) |
| Java platform/kompatibilitás | MIDP 2.0 |
JP 8.5 |
JP 8.5 |
| Kijelző képátlója | 3,5" |
3" |
2,4" |
| Kijelző technológiája | nHD TFT |
nHD TFT |
TFT |
| Érintőkijelző adatérzékelés | rezisztív | kapacitív* | - |
| Képformátum: | 16:9 (widescreen) | 16:9 (widescreen) | 4:3 |
| Kijelző képpontjai | 360 x 640 pixel |
240 x 432 pixel |
240 x 320 pixel |
| Színárnyalat megjelenítés | 16 M |
16 M |
262 K |
| Kijelző helyzetérzékelés | Accelerometer sensor |
Accelerometer sensor |
Accelerometer sensor |
| Kézírás felismerés | IGEN | NEM | - |
| Belső memória | 64 MB** |
55 MB |
60 MB |
| Memóriabővítés | microSD (TransFlash) | microSD (TransFlash) | microSD (TransFlash) |
| Memóriakártya max. | 32 GB | 32 GB | ? |
| Témaverzió | S60 v5 |
SE v4.9 |
SE v4.9 |
| Flash Lite kompatibilitás | 3.0 | 3.0 | 3.0 |
| Kamera | 12 Mpx |
8 Mpx |
5 Mpx |
| Képérzékelő | CMOS | CMOS | CMOS |
| Autofókusz | IGEN |
IGEN |
IGEN |
| Vaku fotózáshoz | Xenon flash |
LED flash |
LED flash |
| Vaku videófelvételhez | LED flash |
LED flash |
LED flash |
| Érintésvezérelt fókusz | IGEN |
IGEN |
- |
| GEO tagging | IGEN | IGEN | IGEN |
| Arc és mosolyérzékelés | IGEN | IGEN | IGEN |
| 2. videóbeszélgetés kamera | VGA | - | - |
| Videófelvétel (standard) | VGA (640x480) 30 fps | VGA (640x480) 25 fps | QVGA 30 fps |
| 16:9 videófelvétel | - | - | - |
| Walkman player | (?) | ? | v4.0 |
| Audio technológia | Sony (?) | Clear Audio Experience | ? |
| Külső sztereó hangszórók | - | IGEN | IGEN |
| Audio jack | - |
- |
- |
| Rádió | FM/RDS | FM/RDS | FM/RDS |
| Beépített FM antenna | IGEN | IGEN | NEM |
| TV kimenet | IGEN | IGEN | NEM |
| Gesture Control | IGEN | IGEN | + Video Motion detection |
| Shake Control | - | - | IGEN |
| Zseblámpa funkció | - |
- |
IGEN |
| WEB böngésző | WebKit S60 v5.0 | NetFront 3.5 | NetFront 3.5 |
| WLAN | Wi-Fi 802.11 b/g, DLNA | Wi-Fi 802.11 b/g, DLNA | - |
| Akkumulátor | Li-Po 1000 mAh | Li-Po 1000 mAh | Li-Po 1000 mAh |
| Akkumulátor típusa | BST-43 | BST-43 | BST-43 |
| Méret (mm) | 112 x 55 x 13,3 | 104 x 50 x 15,5 | 100 x 48 x 15,7 |
| Súly (gramm) | 126 | 134 | 115 |
| Infó magyarul |
* Aino kijelzőjével kapcsolatban a hivatalos információkban is találunk ellentmondást, másrészt ennek a kapacitív kijelzőnek egyes adatai még nem publikusak. Tesztelőktől sem sikerült e-mailben minden apró részletet megtudnunk. Orosz forrás szerint a kijelző 12 érintésérzékeny területre van osztva. További információk a szövegben.
** Satio feltüntetett memória mérete a szabadon használható memóriát takarja.
Lapozz a következő oldalra!
