Vampires Dawn: Deceit of Heretics

Kiadó:	Dawnatic games
Fejlesztő:	Dawnatic games
Kiadás éve:	2007.
Műfaj:	RPG
Pontszám:

A Tökös, a Török, az Őr, meg a Nő

Kezdetben vala az ember, kinek langy vérét vámpír szívta, majd az ember kardot ragadott vala, s mondá: hulljon porba minden vérszívó foga! Ám vámpír urak, s hölgyek félve, hogy létük kockára kerül, felvették a harcot, s a fény, s a sötétség összecsapott vala.

Nos, kb. valahogy így indulunk. Azaz nem egészen így, mert miután végigtörpöltük, hogy a telefon kicsomagolja a játékot, ezzel kétszeres méretre növelve azt, és New Game lehetőségre nyomunk, egyből akcióba lendül a dolog. A pörgéssel amúgy sincs baj egészen a játék végéig, ahol kitágult pupillákkal olvassuk, hogy: see you in the next episode. Vagy valami hasonló.
Nem egy ötperces kis kikapcsolódásról van szó, a hivatalos honlapon szerényen "Több, mint 10 óra" játékidőt ígérnek, hát nekem biza majdnem 18 órát vett igénybe, és még akkor nincs is vége az alapsztorinak!!!

Nézzünk mit kapunk ezért az 1100 kilobájt adatmennyiségért:

2D felülnézetes RPG, eléggé színesen, szagosan,
Sztereó MIDI zene,
Lövésem nincs mennyi, de rengeteg fegyver, védelmi eszköz,
Rúnák, varázstárgyak, élet/lélek italok,
Varázslatok, harci skillek, passzív skillek,
Körökre osztott harc,
Rengeteg helyszín, több tucat ellenféltípus,
Iszonyat gubancos történet, meglepetések, és sok sok poén...

Alapjáraton úgy néz ki a történet, hogy van apuci, aki vámpír lett, és eléggé begőzölt anyucira, meg a kislányukra, majd menekülés közben képet vált a dolog, és egy parlamenti vitanap kellős közepén felszólaló emberi vezető harcra buzdítja a népet a vámpírok ellen, majd ismét képváltás, és egy kriptát látunk, ahol éppen főhősünk szomjazik a vérre, majd keresésre indul, nehogy kiszáradjon. Ebben a pillanatban visszatér a sztori az elejére, ahol apuci miszlikre aprítja anyucit, és nekiállna a kislányának is, amikor is betoppan vámpír főhősünk két csontváz szolgájával, merthogy ők is a kislány vérére pályáznának.
Ekkor a vámpír apuci nagyon ideges lesz, és nekiront szintén vámpír főhősünknek, majd csata, minek végén fejvesztve-káromkodva elrohan. Szerencsétlenül járt kiscsajból vámpír lesz, de legalább nem esik kétségbe, és bosszút forral apucija vámpírrá tevője ellen, és beszáll a kicsi csapatba.
Ha már a kicsi csapatnál tartunk, hát elég aranyos állatkert lett belőle.

Vince: A Tökös. Világmegváltó, vámpírokat megmentő vérszopó, ambíciózus lélekkel, de szerencsétlenbe mindig beleköt valaki.

Manok: A Török. Ha ember lenne, ő lenne a zöldpárti liberális, a kisállatokat megmentő szegényeken segítő mágnás. De nem az, hanem egy csontváz Vince szolgálatában, örök depressziós, nem hiába van nyílpuskája, inkább messziről lő, ha már lőni kell, szembe az életért sem állna.

Romus: Az Őr. Igazi vérszomjas barom. Romus mindenkinek beszól, akinek csak teheti, bár ő is csak egy csontváz, állandóan veszekednek Manokkal, és Larával. Kedvencem!

És végül a nő (najó, kislány):
Lara: Revans orientált megalomániás vámpír, a bosszú hajtja, és igazán kitűnő sztori épül köré.

A látványra nem lesz panasz, rengeteg helyszínen játszunk, és mindenhol megtaláljuk az Apokalipszis Gyermeke nevű vámpírsegítő embercsoport egy-egy tagját, hogy értékes Filarokért cserébe ápolgathassuk magunkat csata előtt, után.

Ha már az ápolgatásnál tartunk (ez tök jó, bármiből ki lehet így hozni bármit), akkor érdemes megjegyezni, hogy ez a játék olyat tud, amit még eddig semmi más nem tudott!
Ugyebár vannak az ember alapú vámpírok, akiknek vér kell, hogy varázsolhassanak csata közben. Ez oké, de fényes nappal vérhez juthatunk egy-egy városi polgár megcsapolásával is. Ha ez nem lenne elég, akkor csata közben is szipkázhatunk az ellenfelekből. HA még ez sem lenne elég, akkor vehetünk vértartalékokat drága Apokalipsziséktől. De van nekünk két csontvázunk is, és bizony valahogy őket is el kell látni megfelelő energiával, erre találták ki a lelkeket.
A csontikat többféleképpen lehet teletölteni, és sokkal körülményesebb, mint a vámpírokat. Első, és legegyszerűbb, hogy minden csata után töltődnek, igaz, csak kicsit. Második lehetőség, hogy egyszerűen kicsinálunk egy városi emberkét, ekkor teletöltődnek, de ez nem olyan gazdaságos, mint mondjuk háromszor lecsapolni a vérüket. A harmadik lehetőség a lélekampullák vásárlása, ez mondjuk a végére igen borsos lesz, de szerencsére minden csata után kapunk valamennyi Filart, így be lehet vásárolni bőven.

A hangra nem lesz panasz. Egyedül a városban idegesített a zene, de csak néha, mert egyébként nagyon passzolnak a környezethez a dallamok, főleg, hogy nagyot dob rajta a sztereó hangzás (ha sztereó MIDI-ket raktak bele, akkor hova tették a játékot magát???)

Ami az eszközöket, felszereléseket illeti... Mindenkinek megvan a maga fegyvere, a pajzsok, csizmák, sisakok, rúnák, gyűrűk, nyakláncok közösek. A rúnák igen jó dolgok, be lehet őket pakolni fegyverekbe és pajzsokba, ezzel olyan módosítókkal tápolhatjuk a karaktereket, amikkel könnyűszerrel lehet nyerni. A rúnákhoz érdemes annyit hozzátenni, hogy így is ki lehet végezni városi emberkéket, egyszerűen transzformáljuk őket, és nagy eséllyel rúnát kapunk, ha nem, akkor más varázstárgyat. Mi mindenre nem jó egy egyszerű halandó, mi?

A történet meg... hááát, nem fogunk unatkozni, az tuti. Rohanni nem érdemes, egyrészt mert ajánlott minden egyes ellenfelet likvidálni, mert így magasabb szintről tudjuk kezdeni az amúgy is dögnehéz küldetéseket, másrészt, mert így több pénzünk lesz. Érdemes minden hordóba belenézni, minden kicsi köcsögöt átkutatni, mert tele vannak italokkal, tárgyakkal.

Érdemes rágyúrni a lopásra, és a rejtett tárgyak észrevételére, mert igen sok minden található erdőben, városban, mezőben, rejtett alagútban.

Szintlépéskor kapunk Talent-pontokat, melyeket háromféle dologra üthetünk el.
Az első a csapatépítő lehetőség, a lopás, vérszívás, rejtett tárgyak fellelése. A második a saját karakter passzív képességeinek fejlesztése, ellenállás vakság, mérgezés, stb ellen.
A harmadik pedig a varázslatok. Iszonyat pusztítást lehet egyes varázslatokkal végezni, mint pl. az Explosion, Fire beam, Ice Storm, Dark Cloud, de vannak peer-to-peer varázslatok is, mint pl a fireball, vagy a lightball. Ezekhez járnak különböző státuszképességek is, minél erősebb egy varázslat, annál nagyobb az esély, hogy ellenfelünk megvakul, elkezd égni, félelem kel benne, megőrül, és saját egységeit támadja (éppen ez iszonyatosan hasznos a legeslegutolsó csatánál, ahol hasonló státuszvarázslatok nélkül nem nagyon győznénk, így végül a főmufti nyírt ki minden kis más ellenfelet, majd végül elég volt vele magával egyedül leszámolni), vagy éppen megfagy, esetleg nem tud varázsolni, vagy alszik. Hasonló jó dolgokat lehet az itemekkel is kihozni, altatófiola, méregital, és az iszonyat erős Troll potion, amivel tulajdonképpen sebezhetetlenek leszünk, de egész játék alatt csak egykettőt kapunk belőle, bár én csak a végén használtam. Persze a varázslatok között helyet kap a gyógyítás is, érdemes ezt Romusra tápolni, mert Vince vértartaléka Romussal ellentétben nem tud csata után növekedni. És a legjobb, hogy nem mindegyik karakter tudja ugyanazokat a varázslatokat, így szépen csaták alatt más és más karakterekkel nyerjük meg a harcot. Vannak fizikai támadás rezsiztens ellenfelek, olyanok, akik bizonyos varázslatoknak állnak ellen, majd ezek kombói, szóval érdemes minden csata után menteni, mert ki tudja, mi lesz a következőben!

Erről a játékról végigjátszást írni irdatlan nagy munka lenne, gondoljunk bele, az alap játékidő több, mint 15 óra! Előnyére váljon, hogy a küldetések eléggé érthetőek, és ha megfelelően türelmesek vagyunk, akkor mindent szépen meg lehet oldani.

Hogy mi a végén a poén? Hááát... El fog kerekedni mindenki szeme, még a végső csata után is... Ajánlom mindenkinek, aki viszontt szereti a hasonló játékokat, azoknak kötelező darab!!!

Értékelés:
Grafika	8/10
Hangok	9/10
Hangulat	9/10
Játékélmény	10/10
Összesen:	9/10

 

 

 

 

 

- lyzzard -

|HOME|TOP|