Rezisztív vs kapacitív (5. rész) - melyik jobb?

Rezisztív vs kapacitív - döntsünk végre!

Melyiket? A döntést a használó szemszögéből kell meghozni. Az átlagos mobiltulajdonost a legkevésbé sem érdekli a működés elve, vagy a fizikai tulajdonságokban rejtőzködő technológiai problémák. Ő a használat szubjektív élménye, az árak és a divattrendek alapján dönt, és igaza is van.
Napjainban Magyarországon a használók jelentős része először vásárol érintésvezérléses mobilt (az érintőpaneles mobilok terjedése még most is meredeken felfutó ágban van), azaz sokaknak még nincsenek saját tapasztalataik, és állíthatjuk, hogy első helyen a gyártók reklámai, a divattrend irányai, elterjedt tévhitek, és fals információk befolyásolják a döntésüket.

Mint olvashattuk, a rezisztív és a kapacitív érintőpaneleknek vannak előnyeik és vannak hátrányaik. A sok-sok jellemző tulajdonság ismeretében első nekifutásra nehéz választani. Megkönnyíti azonban a dolgunkat az, hogy az összes jellemző közül kiemelhetők egyesek, azok, amik a legfontosabbak lehetnek számunkra.
Nem azt akarjuk eldönteni, hogy melyik technológia értékesebb a tulajdonságok összesenje alapján, vagy melyikben van több jövőbe mutató tartalék, hanem azt, hogy a vásárlók milyen tulajdonságokat részesíthetnek előnyben. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a tulajdonságok listáját egy részletes összehasonlításhoz nem foglaljuk táblázatba.

A két technológia összehasonlítása során a legfontosabb a választást kizáró ismérvek mérlegelése. Mindkettőnek vannak olyan primer tulajdonságaik, amelyeket ha első helyre sorolunk, akkor eleve csak valamelyik mellett dönthetünk.

Ilyen jellemző a kézírásfelismerés lehetősége.
Ez a rezisztív panelek esetében ma már akár elemi tudásnak is tekinthető (a legolcsóbb modellekben azonban kevésbé). A kapacitív érintőpanelek fizikai működési elvük miatt erre gyakorlatilag képtelenek, és 2010-2011-ben biztosan nem számíthatunk ebben változásra.
Akik tehát a kézírásfelismerést a fontossági sorrendben az első helyre helyezik, azok számára nincs más alternatíva, ők mindenképpen maradnak a rezisztív paneles mobiloknál.

A világ különböző tájain másként ítélik meg ennek fontosságát, vannak olyan területei a világnak ahol ez a képesség perdöntő, sőt ma és a jövőben ezek a területek jelenthetik általában az érintőpaneles mobiltelefonok iránti kereslet túlnyomó hányadát. Gondoljunk azokra a népekre, akiknél az ABC jóval több betűből áll mint ami vagy az elektromechanikai billentyűzet, vagy a kijelzőn virtuális billentyűzet segítségével megjeleníthető (például kínai nyelvcsalád, indokínai nyelvek), vagy az írásmód alapjaiban eltér az európai írásmódtól (arab, héber stb.). A világ népességének nagyobb hányada tehát ma és hosszabb távon a rezisztív panelek mellett fog dönteni.
Mi azonban itt Európában másként szemléljük a dolgot, nekünk ilyen szempontunk nincs, és mégis fontos lehet sokak számára a kézírásfelismerés. Ez ugyanis egy rendkívül kényelmes módja az SMS írásnak. Hosszabb feljegyzések, dokumentumok esetében már nem beszélhetnénk előnyről (ha csak a kézírásfelismerés állna rendelkezésünkre). DE olyan mobil, amiben a "sima" billentyűzet (és/vagy virtuális billentyűzet) is rendelkezésünkre áll, ÉS kézírásfelismerésre is képes, az csak rezisztív paneles lehet.

Tudnunk kell azonban, hogy az egyes gyártók és modelljeik kézírásfelismerő tudománya nem egyenértékű, például vagy nem eléggé érzékeny a panel, vagy nem rendelkeznek azonos tanulási képességekkel. Ez a szolgáltatás akkor élmény igazán, ha a gyártó hardvere (elsősorban a panelvezérlő kontroller) és szoftvere a lehető legkisebb hibaszázalékkal biztosítja a lehetőséget.
Sajnos nem nagyon találkozunk olyan tesztekkel, ahol ezt a képességet alaposabban szemügyre vennék a szakírók, pedig itt a mobiltelefonok 2. legtöbbet használt szolgáltatásáról, az SMS írásról, és annak egy frappáns megoldásáról van szó. Általában azt látjuk, hogy alaposan kivesézik a billentyűzetek képességeit, de nem szólnak a kézírásfelismerés megoldásának színvonaláról. Kár, mert nagyon sokan, és egyre többen rászoknak a használatára, jó lenne ezt a tömeget is valamiféleképpen tájékoztatni. Márcsak azért is, mert a rezisztív panelek újabb - várhatóan 2011-ben előtérbe kerülő - generációi már nem csak stylussal képesek, illetve lesznek képesek a betűk felismerésére, hanem azokat az ujjunkkal is felrajzolhatjuk a panelre! Vegyük észre, hogy ha ezek az új generációs szuperérzékeny panelek valóban elterjednek majd a jövőben, és ezzel összefüggésben a gyártók a szoftveres felületet is javítják, akkor a kézírásfelismerés rajongóinak tábora nagyságrenddel növekedhet.
Ma és 2010-ben azonban a kézírásfelismerés megbízható módja még csak stylus használatával áll rendelkezésünkre. Ha most szeretnénk ilyen mobilt vásárolni, akkor összekötjük az életünket a kis műanyag pálcikánkkal.

A második szelektív mérlegelési lehetőségünk a pontos vezérlés, a szubjektív sebességérzet és kijelzők méretének dilemmája.

Cikkünk első fejezetében írtuk, hogy a mobilok érintésvezérléses forradalmában napjainkban elérkeztünk a kijózanodás szakaszába.
Korábban az iPhone megjelenése után minden gyártó lehetőleg minél több modelljébe kapacitív érintőpanelt igyekezett beépíteni, és az iPhone képességeire sandítva divatot teremteni a kapacitív panelek használatának: fiúk, lányok kizárólag a kapacitív érintésvezérlés a szuper! Jöttek is a 240x320 képpontos, és 2,6-3,2"os képátlójú kapacitív paneles modellek csőstül, a divatkövető vásárlók meg is vették ezeket,... aztán jött a csalódás, vagy más esetekben a kezelőfelület szidalmazása.
Ma már változóban van a gyártók magatartása, kell is ez, az ő és a mi érdekünkben is, hacsak nem akarnak nehezen, vagy alig-alig használható modelleket a kirakatba tenni. Ideje a divathullám lecsengő ágában végre az ergonómiai követelmények teljesítését is fontosnak tekinteni. A gyártók szemmel láthatóan elindultak ebbe az irányba, az on-line "szaksajtó" meg mintha nem lenne képes követni az eseményeket, továbbra is az eddigi szólamokat szajkózza.

Nincs szó ezúttal sem eddig ismeretlen új dologról. Ergonómiai kísérleteket feltételezhetően minden gyártó végzett saját maga is, de a követelmények teljesíthetőségét már a 90-es évek elején definiálták a szakirodalomban, utána nézhetett bárki, aki ezt fontosnak tartotta volna eddig is. Napjainkig nem volt annyira fontos, fontosabb volt a divathullámból kinyerhető profit. Érthető és világos, de most már akkor lássuk a medvét.

A kapacitív érintőpanelekkel a 90-es években végzett kísérletek szerint a kapacitív technológia képességeinek törvényszerűségei miatt, ezek a panelek nem használhatók üzembiztosan egy mérethatár alatt. Meg is húztak egy alsó határt, megjelölve a 3"-os képátlót, függetlenül a kijelző képpontokban megadható felbontásától. Az eredményeket számításokkal határozták meg, 0,1"-os lépésekben vizsgálva a kijelzőn elhelyezhető képelemek és az érintés pontosságának, a végrehajtási műveletek hibaszázalékának viszonyát több fejlett kapacitív technológia esetében. (A 90-es években talán még nem is gondoltak a mobiltelefóniában rejlő lehetőségekre, a méréseket a "kiosk" használati célú panelek alsó mérettartományának keresésére végezték.) A fizikai-matematikai számítások mellett mindezt alátámasztották ergonómiai mérések is, amikben figyelembe vették ujjaink mérettartományát is.
És lássunk csodát, már ekkor kitalálták, hogy 3" alatt kapacitív technológiával nem célszerű érintésvezérlést alkotni! Kitaláltak mást is, például azt, hogy 3"-3,2" között akkor használható a technológia, ha kialakítanak egy szigorúan erre tervezett, méretezett képhálós grafikai megjelenítést (kezelhető menürendszert), amivel ebben a mérettartományban már biztosítható a megfelelően pontos üzemképesség.
A 90-es évektől sok minden változott, a fizika viszont kitartóan ragaszkodik a saját törvényeihez, így feltételezhetjük, hogy az akkori megállapítások ma is érvényesek.

No, de ne beszéljünk a levegőbe, legyünk naprakészek, és lássuk csak mit mond a HTC vezető konstruktőre, Horace Luke!

Horace Luke arról beszél, hogy a 2009 októberében piacra kerülő (egyébként Android OS-es) HTC Tattoo - az eddigi hasonló tulajdonságú modelljeikkel szemben miért nem kapott kapacitív és miért kapott rezisztív érintőpanelt. Érdekes és jellemző az újságíró kérdésfeltevésében elrejtett gondolat is, de sokkal érdekesebb a szakember válasza!
"Az újságíró kérdése: A Tattoo-t nem olyan kényelmes használni mint a Hero-t. Ez miért van? A kisebb kijelző miatt? Vagy azért mert a kijelző nem kapacitív?"
"Horace Luke: A Tattoo egy 2,8"-os QVGA kijelzőt használ. ... Azonban a Hero-tól eltérően rezisztív kijelzőt kapott, nem multipontos kapacitív kijelzőt. Végeztünk jónéhány kisérletet, és rájöttünk, hogy a kapacitív technológia a gyakorlatban használhatatlan ehhez a képmérethez." (Az eredeti interjú ITT olvasható teljes terjedelmében.)

Ha valaki a tudományos kisérletek eredményeinek, vagy nekünk nem hisz, feldobjuk a labdát: akkor higgyen a HTC nemzetközileg elismert szakemberének. DE! Most jöttek volna rá arra, amit a szakirodalomban évek óta olvashatunk? A második kérdés: hogy-hogy csak a HTC jött rá erre? Naaa... neee, ez nem így működik! Más gyártók miért akarnak minket továbbra is 3" alatti kapacitív panelekkel megerőszakolni?
Eddig három éven át garmadával jöttek a piacra - elsősorban Koreából - a 3"-os vagy ettől kisebb kijelzőjű kapacitív paneles mobilok. Most értek meg a gyártói tapasztalatok ahhoz, hogy majd a helyére kerüljün minden? Dehogy! Mindössze arról van szó, hogy a 3" környéki kijelzők olcsók, és a kapacitív-mánia pedig egy meglovagolható tendencia! Most aztán a fejükhöz kaphatnak azok, akiket eddig a koreaiak bepaliztak ilyen mobil vásárlására: átvertek minket. Át, tulajdonképpen igen. Szerencsére nem minden gyártó koreai.
Talán itt említhetjük Aino "hibrid" kijelzőjét is, aminek esetében csak fektetett állapotban üzemel a kapacitív technológia, a 240x432-es képméretben nem. Lehet, hogy éppen most találtunk erre is egy újabb magyarázatot: a 240 képpont szélesség miatt? Ha elfogultak vagyunk, ha nem, ez így korrekt.

Tovább szűkítettük a választás lehetőségét. 3"-os képátló alatt, vagy annak közvetlen környékén ne számítsunk kiválóan használható dual-touch kapacitív paneles mobilra, ez a méretsáv ma a rezisztív panelek világa... legfeljebb single-touch jöhet szóba, és speciálisan erre a mérettartományra tervezett user interface felülettel.

3" felett viszont egyre jobban elmérgesedhet a vita: kapacitív vagy rezisztív? Ha nem akarunk kézírásfelismerést, akkor élvezhetjük a kapacitív panelek kiemelkedően látványos és gyors reakicóidejű kezelésének előnyeit. A többség szerint imádnivaló ez a képesség, de vannak akiket idegesít ha a panel túlzottan reagál apró mozdulatokra, megszalad a görgetés stb.. Az utóbbi megjegyzés ellenére bizton állíthatjuk, hogy 3" felett a kapacitív paneleket fogják a legtöbben szeretni. Legalábbis 2009-2010-ben, ezt követően ismét változhat a helyzet a legújabb rezisztív panelek megérkezésével.

Volna még egy lényeges szempont, amiről nem árt néhány szót szólni. A rezisztív panelek esetében nem mindenki számára előny az, hogy itt kisebb ikonokat, vagy akár néhány képpontnyi méretű stylussal böködhető elemeket is használhatunk. A kapacitív technológia viszont eleve igényli a méretesebb nyomnivalókat, és ez akarva akaratlanul a rosszabbul látóknak kedvez. Lám-lám még ilyesmi is lehet kizáró ok. Az emberek egy jelentős hányada ugyanis az utcai közlekedéshez, napi teendőinek ellátásához nem használ szemüveget, de olvasáshoz - és a mobiltelefon használatához igen! Ők sokkal nagyobb valószínűséggel találnak maguknak megfelelő modellt a kapacitív paneles mobilok kínálatában! Miért is? A kapacitív technológia rákényszeríti a fejlesztőket arra, hogy nagyméretű ikonokból szellős térközű grafikákat használjanak a menükben, a rezisztív menük kitalálói pedig igen gyakran nem gondolnak szemüveges embertársaikra és emiatt a dioptriások számára rémálom lehet egy olyan menü ami ceruzával szépen használható, de az utcán előkapva szemüveg nélkül pedig sehogy.

Térjünk ki még egy apróságra, ami valóban az, annak ellenére, hogy sokan és sokhelyütt felfújják a fontosságát mint egy lufit, ami ugye belül üres, de legalábbis nem sok érdekes van benne. Ez pedig nem más mint a kinetic scrolling látványa. Valami miatt sokan az ilyen görgetést olyan hatalmas értéknek tekintik ami minden más értéket megelőz. Kézi kütyüben először ilyet az iPhone-nál láttunk, akkor ez nagyon nagy újdonságnak számított, majd aztán mindenki igyekezett is ezt másolni valamiféleképpen. Ugye itt arról van szó, hogy a görgetésünknek utánoznia kellene egy "lökés", pontosabban tolás "erősségének" virtuális hatását, előbb gyorsabb, majd szépen lassuló mozgás létrejöttét. A dolog megvalósításának bonyolultsága minimális, mindössze a mobilunk szoftverét kell erre ráállítani. Az viszont biztos, hogy a kinetic scrolling egyik technológiához sem kötődik, annak ellenére, hogy először az Apple kapacitív kijelzőjén láttuk. Ma viszont ott tartunk, hogy a rezisztív panelek élmezőnye elméletleg szebb és élethűbb fizikájú mozgások megvalósítására képes, ha ... szoftveresen is megteremti a gyártó a használat feltételét. Ha visszalapozunk a rezisztív panelek tulajdonságaira, akkor meg is találhatjuk a választ a miértre.

Azt látjuk tehát, hogy úgy megválaszolni a címünkben feltett kérdést, hogy a rezisztív vagy a kapacitív érzékelési technológia közül melyik az egyértelműen jobb, szinte lehetetlen. Úgy talán fel lehet tenni a kérdést, hogy MA melyiket részesítik a gyártók előnyben, MA melyiknek milyen hátrányai vannak a másikkal szemben, vagy még úgy is, hogy MA melyik ad szebb képet. Vagy tehetünk megállapításokat, hogy XY gyártó YZ modelljének "kapacitív kijelzője" könnyebben és pontosabban kezelhető ZQ rezisztívjénél, de olyat is, hogy MN "rezisztív kijelzője" meg XY-nál, viszont PZ meg nehezebben, de szebb a képe stb.

A két technológia mai színvonala és jövője nem választható el a képmegjelenítési technológiák és az egyéb elektronikai elemek (gyorsabb processzorok, gyorsabb memóriák, 3D gyorsítók stb.) fejlődési irányaitól sem. Az, tehát, hogy MA melyik elfogadhatóbb az átlagos felhasználó számára, nagyjából megválaszolható, de semmi nem garantálja, hogy HOLNAP is igaz lesz ez a válasz. Vannak aztán különféle érintőfelület-gyártók, akik különféle célokat tűztek maguk elé, mondjuk, vannak akik a képminőséget, és vannak akik a "költséghatékonyságot", magyarul: a minél olcsóbb kialakítást - mindkét technológia esetében. Szóval nem is olyan egyszerű ez az összehasonlítósdi.

Ma azt gondoljuk mindkét technológia esetében, hogy 2009-ben egyik mobilgyártó sem rukkolt még elő azzal a csúcsminőséggel, amire egyébként az érintőpanel beszállítók képesek lennének.

Érdemes végiggondolni a fejlődés néhány jellemző lépését. Mivel a "rezisztív kijelzők" ma ismert képességeinek fejlesztései később (2007-től) indultak meg igazán, és ezek első példányai 2009-ben jutottak el oda, hogy kész mobilkonstrukciókban is megjelenjenek, a régebbi mobilok rezisztív kijelzőihez képest a bemutatkozó első kapacitív kijelzők egyértelműen jobbak. (Gondoljunk itt a Sony Ericsson UIQ modellek rezisztív paneljeire, vagy az első érintőpaneles PDA-kra.) Ugyanakkor az is igaz, hogy ezektől az első generációs kapacitív panelektől a mai rezisztívek már jobbak.
Ma ott tartunk, hogy 2009-ben és még várhatóan 2010-ben is a kapacitív panelek rendkívül jó szubjektív sebességérzete dominál a vásárlók szemében.

Átgondolva cikkünk minden megállapítását, nem kötelezhetjük el magunkat egyértelműen és véglegesen egyik technológia mellett sem. Értelmetlen butaság mesterségesen "szurkolótáborokra" szakítani a potenciális vásárlórétegeket, és a vitát szélsőségesen kiélezni, úgy, ahogy itt-ott láthatjuk, olvashatjuk. Sok helyütt tapasztaljuk, hogy magukat tévedhetetlennek tekintő guruk megfellebbezhetetlen döntésükkel leteszik a voksot valamelyik technológia mellett, aztán a guruk követői gondolkodás nélkül követik tanítójuk véleményét.

Mi azt mondjuk: mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága a maga optimális helyén. A meccs majdnem döntetlen, bár a kapacitív technológia a nagyobb kijelzőméretek esetében szebben és gólerősebben játszik 2009-ben és várhatóan még 2010-ben is.

Természetesen vannak olyanok is, akik a billentyűkkel vezérelhető mobilokat szeretik, és hosszabb távon maradni is fognak ezeknél, de talán számukra sem volt érdektelen ez a cikk.

Zárszó

Bízunk abban, hogy cikkünk hasznos volt olvasóink számára. A cikk megírásához igyekeztünk megbízható, és a legfrissebb információkat csokorba kötni. Forrásul rengeteg hiteles adatot, képet használtunk fel, lehetetlen lenne mindent felsorolni.
Külön szeretnénk kifejezni köszönetünket Vajnay Dénes adjunktusnak a segítségéért, azért, hogy lektorként szakított időt cikkünk átfutására és arra, hogy néhány hibára felhívta a figyelmünket.
Reméljük, hogy végül nem követtünk el egyetlen szakmai bakit sem. Sok esetben egyszerűsítéseket, elnagyolt megfogalmazást kellett használnunk, átugrani komoly szakmai fogalmakat (rezisztancia, kapacitancia stb. stb. stb.), mert valahol meg kellett húznunk a határt, hiszen a többség számára elfogadhatóan olvasmányos cikk összeállítása volt a célunk. Ha valakinek van pontosító javaslata, keressen meg minket, mi örülni fogunk ha a cikk ezekkel kiegészítve még érthetőbbé, és tartalma pontosabbá tehető.

SEriateam, 2009. december 7

|HOME|TOP|