Új év - új talányok. Mit hoz nekünk 2008?
2006. közepén megpróbáltuk megjósolni, mit hozhat számunkra a 2007. év. Elemzésünk egy része valóra vált, más része nem. Akkoriban nagyot mérgelődtünk a K800 hosszú fejlesztési vajúdásán, és az volt a véleményünk, hogy a K800 mellett teljesen felesleges a K790 piacra helyezése. Utólag kiderült, valóban igazunk volt.
A K800 fejlesztési életútját korábbi cikkünkben elemezve, arra a következtetésre jutottunk, hogy túl hosszú a projekt fejlesztési szakasza a piaci megjelenésig. Mindemellett mégis sikerült az egyébként kiváló K800-on elrontani egy-két apróságot. Elsősorban a kameratakaró lemez konstrukcióját, ami ma is sok K800 tulajdonost idegesít. Gyorsan meg is jelent a K810, ami orvosolta ezt a hibát, egyúttal eltakarította a piacról a K790-et is. Megfoghatatlan, hogy a svéd fejlesztők miért nem látták be előbb - még a fejlesztési szakaszban -, hogy ez a megoldás célszerűtlen...
Ugyancsak legutóbbi "évértékelésünkben" adtunk hangot annak a véleményünknek, hogy kezd túlburjánzani a Walkman
választék az egyéb modellek rovására. 2006. közepétől 2007. közepéig valóban úgy tűnt, hogy a cég nem is akar "nem Walkman" újdonságokkal piacra lépni. Aztán beindult a Walkman-mentes vonal is, elsősorban a Cyber-shot márkanév vonzerejére építve, de érkezett néhány K típus, sokak meglepetésére újraéledt a T és az S jelölés.
Tévedtünk, amikor arra tippeltünk, hogy a Walkman sorozat 2007-ben már nem lesz "húzóágazat"! A 2006. évi 10 típusból álló Walkman-falka 2007 év végéig - beszámítva a Symbian változatokat és a 2008. elejére bejelentett típusokat is - 20-ra növekedett, azaz megduplázódott! (Ezekben a számokban persze benne vannak a már kifutott gyártmányok is.)
Folytatódott az előző év tendenciája, és a Sony Ericsson értékesítési eredményeiben továbbra is a zenei vonal hozta a rekordokat és a nyereséget.
Mi úgy gondoltuk viszont, hogy 2007-ben már nem lesz elégséges a korábbi Walkman modellek tuningolása, és valami olyan újdonságra lesz szükségünk, ami a japán piac mobilzene-rajongóinak 2006-ban már rendelkezésükre állt. Sajnos nem lett igazunk, és a Walkman szériában nem érkezett egyetlenegy jövőbe mutató alkotás sem. Pedig itt dobták fel a labdát leginkább a japán tapasztalatok, csak le kellett volna ütni azt, és a Walkman márkanév újabb lendületet kapott volna.
2007-ben a korábbi K750, majd a K800/K810 fotósikerek után
úgy gondolta a cég, hogy itt az ideje a Cyber-shot feliratos mobilok népiesítésének. Ez így is történt, csakhogy közben a konkurencia szép lassan utólérte majd meg is előzte a fotózásban elért, majd két éven át megtartott stabil vezető pozíciót, és ma már nem Sony Ericsson és nem Cyber-shot márkanév ül a trónon. A K850 meglepő gyorsaságú (vagy inkább kapkodó) fejlesztése, majd kiadása sajnos nem tudta visszabillenteni a versenyben a libikókát a Sony Ericsson oldalára.
Valami hasonló történt 2007-ben a zeneközpontú mobilok piacán is. Bár a Walkman mobilok - szinte minden árszegmensben - még megőrizték
vezető helyüket, a Nokia, a Motorola, és a Samsung ráerősített ezen a téren is, és ma ott tartunk, hogy csak centiméterekre vannak az élmezőnyt alkotó Walkmanoktól.
A mobilgyártók 2007. első félév végéig szinte azonos - már-már lustaságnak tűnő - piaci stratégiával próbálkoztak: kis lépésekben adagolni az újdonságokat, abból kiindulva, hogy 2007-ben nagyon sokan fogják 2005-ben megvásárolt mobiljaikat leváltani, és nekik igenis újdonságot jelent majd ez a visszafogott fejlődés is.
Aztán 2007 második félévében nagyon megváltozott valami, és ez a változás a harmadik negyedévre nagyon felgyorsult. Kétségtelen, hogy az Apple iPhone-ja szerepet játszott ebben, ez nem vitatható. Az iPhone felrázta a gyártókat, és bár az iPhone sem tökéletes, minden irányba osztogatta a pofonokat.
A kóreaiak meglepő gyorsasággal reagáltak erre a kihívásra, úgy tűnik elsősorban az LG, majd a Samsung is sikeresen vette fel a kesztyűt. Még a nehéz helyzetbe került Motorola is képes volt ritmust váltani az év végére. Igaz nekik nagyon-nagyon muszáj volt, mert ők vannak legközelebb a tűzhöz, és további piaci veszteség már a cég halálához vezetett volna. Az iPhone bejelentésekor a technokraták úgy gondolhatták, hogy az érintőképernyős mobilvezérlés ősatyja, a Sony Ericsson fog az elsők között reagálni az iPhone-kihívásra. Mi ekkor már sejtettük, hogy ez nem így lesz. Bárcsak azt is sejtenénk, hogy mikor kerülhet erre sor, mert a mai napig sincs kézzelfogható jele ennek.
Ma már ott tartunk, hogy a szaksajtó a Motorola után kilátásba helyezi a Sony Ericsson piaci visszaszorulását is. Ennyire rossz lenne a helyzet? Nekünk az a véleményünk, hogy NEM!
Kétségtelen, hogy a Sony Ericsson 2007. második félévében nem tudta tartani a lépést az élmezőny konkurenseivel szemben a technológiai fejlesztés terén, és ezen a téren mintegy 4-5 hónapos abszolút lemaradásba zuhant. Ezt a szituációt kézzelfoghatóan jelzi, hogy abban az időszakban, amikor a konkurensek (elsősorban a kóreai gyártók) sorban jöttek ki vadonatúj megoldásokkal, a Sony Ericsson leginkább a már gyártott típusok lefelé történő "tuningjával" volt elfoglalva, és egyetlenegy előremutató modellt nem tudott megjelentetni.
Az év végére muszáj volt néhány 2008. elején megjelenő újdonságot bejelenteni, csakhogy ez meg a potenciális vásárlók egy részére gyakorol negatív hatást: ne vegyünk most, majd 2008. első negyedévében!
De ne legyünk ennyire szigorúak, és nézzük a piaci értékitélet más oldalait is! A Sony Ericsson továbbra is megőrizte az összeszerelés minőségében mutatkozó nimbuszát. Történtek az említett kudarcnak tekinthető 2007-es második félévben is dicséretre méltó fejlesztések, amik más gyártókhoz képest mégiscsak előnyöket jelenthetnek. A II. félévben kiadott 240x320-as TFT-k újabb generációi ma a legjobbak a piacon. Számtalan teszt szerint - és szerintünk is - látványban, fényerőben, kontúrosságban magasan megverik a konkurencia akár 16 millió színárnyalatú kijelzőit is - alacsonyabb energiafelhasználás mellett!
Aztán említenünk kell a helyzetérzékelők több típusba történő beépítését, ami ugyan nem vadonatúj dolog, de mégis a Sony Ericsson terjeszti ma milliós példányszámú típusokban. Újdonság a K850 érintősávos kijelzője is, aminek nagy jövője lesz 2008-ban. Aztán meg kell említenünk a flash menük egyre szélesebb körű alkalmazását, ami szintén Sony Ericsson jellemzővé vált ma már. Végül pedig azt is, hogy a technológiai lemaradás ellenére sem állt be komolyabb változás a cég üzleti eredményének alakulásában, a termékválaszték ma még szépen lefedi a valós vásárlói igényeket. Utóbbi megállapításból kiindulva akár még sikeresnek is minősíthetjük a 2007-es évet.
A 2006-2007. év II. féléve közötti "lassú víz" taktikából történő váltás azonban mégsem sikerült a kellő időben. A cég részvényesei (a Sony és az Ericsson) megtették a szükséges lépéseket, leváltották az első számú vezetőt, és emellett több személyi változtatást hajtottak végre a cég felső vezetésében. Sikerült az LG egyik vezető fejlesztőmérnökének átcsábítása, és több olyan szerződéskötésre került sor, amik erősítik a Sony Ericsson pozícióit a beszállítóktól való függetlenedésben (HTC gyártási szerződés, Motorola technológia-csere stb.).
Ha valamilyen területet közvetlenül okolni lehet a 2007. év végi lemaradásért, az a svédországi fejlesztőközpont.
A svéd fejlesztési bázis már 2006-ban sem állt a helyzet magaslatán, ez aztán 2007-ben végképp nyilvánvalóvá vált. Mi már a korábbi elemzésünkben is szóvá tettük ezt, és az év folyamán vissza-vissza térően kritizáltuk a munkájukat. Egyszerűen érthetetlennek tartottuk, hogy miért nem épülnek be az új modellekbe a japán cég (Sony Ericsson Japan) fejlesztőinek szinte tálcán kínálkozó megoldásai. Mi indokolhatja, hogy ekkora távolság legyen a két vállalat között? Mi szükség van arra, hogy amit a japán fejlesztők már régen megoldottak, azokat Svédországban hónapokig - mintha azok nem is léteznének - a nulláról indulva "újrafejlesztgessék". Ezeket a kérdéseinket aztán még megfejelte néhány eddig nem tapasztalt butácska tervezői hiba. (Sajnos több apróbb tervezői hiba mellett nagy port vert fel egyes modellek billentyűzetének gyenge konstrukciója.)
Nagyon bosszantó volt, hogy néhány, Japánban már évek óta hétköznapinak számító megoldást olyan cégek másoltak le, és jelentettek meg a világpiacon, akiknek egyébként nincs semmilyen üzleti kapcsolatuk a japán piacon (nem értékesítenek Japánban), gyártási kapcsolataik pedig végképp nincsenek. (Csak érdekességképpen: az összecsukott japán shell mobilokon évek óta divat az érintő-diódasoros zenelejátszátszó-vezérlés. A Sony Ericsson japán vállalata is évek óta használja ezt a megoldást. Az ötletet és megvalósítását nyilván innen vette a Motorola még 2006 végén, 2007 elején ez az egyik népszerű tulajdonsága néhány Motorola zenemobilnak az USA-ban! Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy 2008. elején érkezik az első világpiacra gyártandó SE mobil, ami képes erre...)
A 2007-es eseményeket értékelve szólnunk kell még egy fontos összefüggésről.
Semmi bajunk nincs az egyes mobiltípusok kategóriákba sorolásával. Egye fene, valahogy soroljuk a mobilokat kategóriákba - ha lehet. (Nem muszáj persze, más gyártók nem sokat vacakolnak ilyesmivel.) Csakhogy a Sony Ericsson kategorizálása nekünk végképp nem felel meg, például nem tudunk mit kezdeni a "dizájnos mobilok" csoporttal. Valahogy ma úgy tűnik mintha ezek a bután megalkotott kategóriák kötnék gúzsba a fejlesztéseket, és sok esetben agyoncsapnak egyes típusokat.
Korábban ez a kategorizálósdi még biztosított némi előnyt: könnyebb volt az eligazodás, a kiválasztás. Ma már azonban - ha
olyan döntést hozott az igazgatóság, hogy többszörösére kell növelni a típusválasztékot -, akkor egyre több problémába ütközünk, és gyakran a fejlesztőknek kell a magalkuvás követelményének eleget tenniük, a vásárlóknak pedig ebből csak a döntés megnehezedése jut! Mire gondolunk? Ugyanarra, amivel a potenciális vásárlóknak szembesülniük kellett 2006-2007-ben. A megabass szolgáltatás csak a Walkman szériának jár, de nekik nincs Cyber-shot kamerájuk. A jó minőségű kamera meg a Cyber-shot feliratosoknak jár, de nekik meg nem jár megabass, és a Walkman lejátszó. Ugye, hogy zavaró ez a határvonal? Szerencsére 2007. III. negyedévétől oldódni látszik ez a buta merevség, és talán ezentúl kevésbé kell majd a tulajdonosoknak - a cég részéről egyébként maximálisan nem támogatott, sőt tiltott - szoftvercserékkel utólag saját maguknak megalkotniuk a nekik megfelelő mobilokat!
A K850-be már belekerült a megabass funkció..., de hogyan tovább? Mi lehet a kiút ebből a mára teljesen összezavarodott rendszerből? Három útvonal képzelhető el: vagy egybemosódnak az eddig erőltetett különbségek, vagy minden eddiginél mégjobban elválnak egymástól, vagy újabb csoportok jönnének létre, amelyek nyíltan ötvöznék mindkét tulajdonságot!
Az első esetben nem lenne akadálya a mai Cyber-shot minőségű kamerák Walkmanokba kerülésének, és a közép-felső kategóriás nem Walkman mobilok is megkapnák valamelyik WalkmanPlayer szoftvariációt. Ugye ekkor teljesen értelmetlenné válna a Walkman és a Cyber-shot kategória! Megszűnnének ezek a márkajelzések. Helyettük a korábbitól mindenben eltérő kategorizálás jönne létre, és a főbb tulajdonságot az egyes árkategóriák hordoznák, miként az ma más gyártóknál szokásos.
A második esetben viszont teljesen új Walkman modellek jönnének be, olyanok, amiket mi már 2006. közepén valószínűsítettünk (tévesen!), ezek volnának azok, amik már nem "mobilba épített Walman-lejátszók", hanem "Walkmanba épített mobilok" lehetnének elvileg.
A jelenlegi Cyber-shot kategória teljesen feloldódott (de azt is mondhatnánk: leértékelődött) azzal, hogy a nép számára a rendkívül jó fotókkal asszociált márkanevet a cég letornázta a legolcsóbb szegmensbe, és a csúcs Cyber-shot, a K850 sem hozott sikeres javulást! Ebből a helyzetből is csak egy kiút van: új. - mondjuk: Cyber-shot 2, vagy Super Cybershot - néven új mobilgeneráció megalkotása.
A harmadik esetben léphetne be néhány olyan típus - nevezzük egyelőre Cyber-Walkman-nek ezeket - amik tartalmaznák mindenből a legtöbb földi jót.
Nehéz kilábalni ebből a kulimászból, de valamelyik irányba mégiscsak kell, mert a vásárlók jövő évi igényei már nem darabolódnak kizárólag olyan szeletekre amilyenekre a Sony márkanevekhez való merev igazodás kényszerítené őket! Az alapkérdés tehát: meddig lehet ragaszkodni a Sony márkanevekhez, és ehhez illesztve fejleszteni tovább az egyes mobil-vérvonalakat? A Walkman, a Cyber-shot és a HandyCam márkajelzések viszont továbbra is vonzóak, nem lehet őket egyik pillanatról a másikra elfelejteni. Tegyük hozzá nem is érdemes, ha a cég a harmadik utat választja. Majd. Valamikor. Talán már 2008-ban?
Ilyen "márkanév-fogság" gondja egyetlen más gyártónak sincs. Ők egyszerűen kihoznak majd egy XYZ123 tipust amiben a - szerintük - legjobb zenelejátszó mellett a legjobb kamera
kap helyet. Buta módon ma a Sony Ericsson saját rigolyája miatt ezt nem teheti meg .... Hacsak nem akar nagyot bukni 2008-ban.
2008
Mi kell nekünk 2008-ben, és mit várhatunk 2008-ban a Sony Ericssontól?
A kérdés első felére látszólag viszonylag könnyen tudnánk válaszolni: minden, ami ma gyártható. Kellene nekünk GPS, az eddiginél sokkal jobb kamera, az eddiginél sokkal jobb videofelvétel, jobb videolejátszás, nagyobb méretű és felbontású kijelző, végre rendesen kihangosítható hangszóró(k), jobb rádióvétel, DVB-H TV vétel, 3D-s nVidia GoForce gyorsítóchip és stb.
Igen. A felsoroltak ma mind gyárthatók, még a stb. is! Az már más kérdés, hogy egy ilyen mobil mennyibe kerülne, és hogy ezt az árat mennyien tudnák kifizetni ezért. Ugyancsak lényeges kérdés, hogy egy ilyen mobil iránt mekkora kereslet mutatkozna - akár a vételártól függetlenül is. Újabb kérdés, hogy egy ilyen mobil használatának költségeit hányan akarnák és tudnák felvállalni? (Mert bizony, például a GPS, a TV vétel bármilyen módja jelentős havi költségekkel jár!)
Térjünk tehát vissza a realitásokhoz és az összefüggések alapos mérlegeléséhez - amire mellesleg ebben a cikkben sem lesz módunk, de néhányra talán igen.
A legalsó ársávba eső mobilok esetében nem várhatóak forradalmi változások, ezek alacsony ára a minél nagyobb eladott darabszám esetében térül meg, tehát a ma ismert új "J" típusokat addig gyártják, amíg kereslet van irántuk. Az alsó középső árkategóriában a 2007-ben megismert új típusok továbbértékesítése folytatódik az első félévben, a választék látványos lecserélésére 2008. második félévétől számíthatunk. Komolyabb fejlődés legkorábban a közép, felső-közép mezőnyben várható. Ugyancsak a II. félévben következhet egy váltás az UIQ modellek terén.
Egy igazi újdonságot már ma is ismerünk, ez a W380, amely stílusában és tartalmában már egy új, 2008. évi Walkman modell-csoport első darabjaként február-március időszakában a boltokba is kerülhet. A szintén már ismert W890 mellett ugyancsak az I. félévben várható két további - még a 2007. évi tendencia jegyében fogant - újabb Walkman típus, amik ma ismert modellek továbbfejlesztésének lesznek tekinthetők és a W910 lényegesebb tulajdonságaival rendelkeznének, így egyikük a 2,4"-os kijelzővel is, de a W890-hez hasonló vékony fémtokozásban, a másik egy kisebb, olcsóbb kijelzővel.
A sokunk által várt stílusváltás komolyabb jelei a II. negyedévben lesznek ismertek, az ezekről szóló első hírek február-márciusban jelenhetnek meg először.
Az első félévben érkezik várhatóan egy újabb "T" típus, amely logikusan a T250 és a T650 közötti űrt lenne hivatott betölteni, tudásban lényegében 2007-es képességekkel, árban elfogadható szinten.
Ma még 2008. első napján ezeken az információkon kívül nem állnak újabbak, megbízhatóbbak rendelkezésre. A nagy kérdés számunkra is az, hogy mennyiben sikerül a japán modellekből, valamint a Sony cégtől egyes új típusokba átemelni néhány vonzó hardver-elemet, és tulajdonságot. Amennyiben ezekre sikerül időben is versenyképes megoldást találni, akkor az eddigi típusszám-jelzések módosulása következhet be, és a 2008. évi mobilválaszték képességei már az első félév végén lehetővé tennék a korábban említett lemaradás lekűzdését, sőt egyes modellek ismét nemzetközileg vezető pozícióba kerülhetnek.
Ezeket nem figyelembe véve, a közép-felső kategória megjelenő új modelljeinek nagy része (a Walkman és az egyéb típusok egyaránt) megkapnák a Sony helyzetérzékelő áramkörét, amely más gyártókkal szemben (Pl.: Nokia, Samsung) jóval megbízhatóbbak, üzembiztosabbak.
A K850-ben megismert érintősávos kijelzőt már az első félévben legalább két új modellben viszontláthatjuk, ugyancsak számíthatunk a K850 esetében először látott alsó fiókos akkumulátor-SIM-memóriakártya tárolás újabb típusokon történő megjelenésére is. Egy korábbi interjúból ismerjük, hogy az M2 memóriakártya mellett a MicroSD kártyák támogatása is általánossá válik.
Még nem ismerünk olyan döntést ami a micro USB I. félévi bevezetésére vonatkozna, de az év második felében ez is reálisnak tekinthető változás. Ugyancsak várható végre, már az első félévben (a gyártók között szinte utolsóként) a 3,5 mm-es Jack aljzat megjelenése fülhallgatóinkhoz. A már említett interjú (forrás: Mobile-review orosz kiadása) szerint a Jack aljzat megjelenésével a jelenlegi fastport áramköri bekötése is változna, azaz a jelenlegi fülesek csatlakozói inkompatibilisek lesznek az újjal, cserében viszont a fastport újabb szolgáltatásokat biztosítana.
2008-ban a felső-közép szintű mobilok alapszolgáltatásává válik a GPS, így ennek a trendnek megfelelően - a jelenleg csak a Z750-ben üzemelő - GPS chip minden II. félévben megjelenő felső-középkategóriás SE mobilban helyet kap.
Az eddig említett változások lényegében függetlenek a Sony-val, illetve a japán Sony Ericssonnal kibővített együttműködés keretében felmerülő esetleges további lehetőségektől. Amennyiben - ahogy említettük - erre megszületnek a végső megállapodások, akkor a fejlődés jelentős felgyorsulása várható a II. félévben.
Így szerencsés esetben akár már az I. félév végén megjelenhet egy a K850-t nem leváltó, de műszaki tartalomban és tulajdonságait tekintve azt messze meghaladó újabb Cyber-shot modell, amely megkapná a Sony új valós 5,2 megapixeles CMOS-át és a japánban az első negyedévben piacra kerülő SO905iCS modell kameráját. A ma még ismeretlen projektnevű modell már nem Samsung, hanem Sony processzorral üzemelne, és a GPS mellett DVB-H chipet is tartalmazna. Utóbbinak nem sok hasznát vennénk itt Magyarországon 2008-ban, de az "international" kiadás több európai országban piacképes lehet ezzel a tulajdonsággal. Ez az új tervezett Cyber-shot már képes lesz minden tekintetben világszínvonalú videófelvételre és lejátszásra. Az új csúcs Cyber-shot a K850 kijelzőjével érkezne.
Az év utolsó negyedében realitásnak tűnik egy újabb - ma még besorolásában is csak feltételezett - típus érkezése. Ennek két alternatívája létezik jelenleg. Az első egy 240x432 képpontos 262 k színárnyalatos BRAVIA kijelzővel ellátott modell, amelyet a japán SE gyártatna a Sony Ericsson számára, a másik alternatíva ennek egy UIQ változata, amely nem slider kivitelű. (Az első lényegében a ma már Japánban ismert SO905 SE905i változata lenne, a második egy vadonatúj UIQ modell, a legfrissebb Symbian platformon.)
Nem megerősített forrás szerint, elképzelhető, hogy a 2008-ban Japánban debütáló nagyméretű Sony OLED kijelzőt is magkaphatná egy 2008. évi Sony Ericsson modell. Az jelenleg még nem világos, hogy milyen hardveres tartalom kerülne emögé a kijelző mögé. A megvalósulást a Sony még novemberben megjelentetett 2008. évi üzleti terve sejteti, miszerint nagyobb darabszámban kívánják gyártani ezt a kijelzőt, mint amit a Japánban rövidesen piacra kerülő modell piaci kereslete Japánban igényelne. Az új nagyméretű OLED kijelzőt ugyanis mindenképpen a Sony gyártelepén kívánják gyártani, és a magas fajlagos gyártási költségek mérséklése a Japánban eladhatónál nagyobb példányszám gyártását igényelné. Ma 2008. január 1. van. Ma még ne akarjunk többet.
A közölt információk egyike sem légből kapott, azokat a 2007. november-december időszakában megjelent hivatalos Sony sajtószemlékből, a Mobile Business magazinból és más viszonylag megbízható forrásokból ollóztuk össze. A 2008. évre vonatkozó előrejelezésekhez maximálisan kerültük az ismertebb mobil-pletyka oldalakat. Ha az előrejelzések mégsem úgy alakulnak, ahogyan itt olvasható, az nem rajtunk múlik.
Kiváncsian várjuk mi is az ettől frissebb híreket!
- agravius -



