Hamisított BST-33 akkumulátorok - 2. fejezet

3. Milyen az eredeti és milyen a hamisítvány - belül?

És itt hirtelen átveszi lyzzard a virtuális tollat.

Eme cikk írásakor összeszedtem minden lehetséges tudnivalót a lítium alapú akkukról, tekintve, hogy a BST-33 Li-Pol telep. Mint megtudtuk, 900-1000mAh kapacitással rendelkeznek - legalábbis a szabvány szerint. Azt is tudjuk, hogy kínai barátaink nem szeretik betartani ezeket a szabványokat, így ha veszünk egy akkumulátort, ami kétes helyről származik, akkor jószerivel 500-1500mAh közötti valamit kapunk. Ez utóbbi nagyon ritka, a véletlen instabil műve lehet.
Ha nagyobb, vagy ugyanakkora kapacitású akkut szerzünk, túl nagy meglepetés nem érhet minket, azon túl, hogy a nem megfelelő anyagokból, gyártási módszerrel összerakott végtermék igen vegyes halálozási példákat mutathat számunkra. Ismerjük a robbanásos, füstölős befejezést, de a puffadásos sem áll távol tőlük. Kevésbé ismerjük viszont az egyszerűen kikapcsoló, vagy soha többé nem bekapcsoló befejezést, vagy a kapacitás hirtelen leesését. Előbbinek az elektronika, utóbbinak az akku belseje az ok.

A kisebb kapacitású akkumulátorokkal viszont több a baj. Először is, töltés közben a telefon szabályozza a leadott feszültséget. Mint tudjuk, ezek az akkuk nem konstans töltőfeszültséget igényelnek, hanem egy lefele görbülő parabola alakú szabályzást: minél nagyobb a töltöttség, annál kevesebb áramot kell adni az akkunak. Ha kisebb a kapacitás, akkor ez az érték nagyon gyorsan következik be, ami drasztikus töltőáram csökkenést okozhat, feltéve, ha a telefon felismeri, hogy mekkora a töltöttség állapota. Amennyiben az akku kapacitása nagyban tér el a szabványostól, a becsült érték nem pontos, így sokkal hamarabb érhet véget az akku élete, akár a fent említett lehetőségek egyikével.

A hamis BST-33-ak esetében ezekre rengeteg példát lehetne említeni, de most a tapasztalatokat szeretném leírni.
Az elmúlt években több akkumulátort is vásároltam, mivel igen akkumulátorigényes életmódot folytatok. Napi több óra telefonbeszélgetés, többszöri töltés, zenehallgatás mellett az eredeti akkumulátoraim sem bírták egy évnél tovább. Igen ám, de kísérletező vagyok. Megrendeltem a lehető legolcsóbb akkumulátort, és még engem is meglepett, amikor közvetlenül Hongkongból kaptam légipostát.

Az akkumulátor már alakjában sem volt szabványos, vékonyabb, és könnyebb volt, mint az eredeti. Azért kipróbáltam.
Ugyanazon használat mellett iszonyatos melegedésekre volt képes, igaz, félve, de tovább használtam. Az élettartama nagyjából 5 hónap volt. Szerencsés lehetek, mert ezen idő alatt nem folytatott különösebben szuicid viselkedést, ám néha egyszerűen kikapcsolt magától.
Töltés közben, bármennyire is volt lemerülve, 50%-ról indult a töltés, és hamarabb is érte el a teljes töltöttséget, ám korábban is merült le. A negyedik hónap végén annyira lecsökkent az üzemideje, hogy jó, ha másfél órányi telefonbeszélgetést bírt. Ekkor már tölteni kellett, és gondolkozni egy új akkumulátorról.
Ez adott lehetőséget, hogy egy eredeti akku belsejével összehasonlíthassam.

Szétszedés, tapasztalatok...

Mielőtt nekilátnánk trancsírozni, nézzük meg a két áldozatot az itélet végrehajtása előtt. A bal oldali rövidke pályafutás után került kés alá, a jobb oldali pedig sok szenvedéssel teli életút után, látszik is szegényen, hogy sok kínon esett át.
Lássuk tehát a bevezető fotósorozatot!

1. Elölnézet

2. Felülnézet

3. Hátulnézet

4. Alulnézet

Akik átrágták magukat az 1. fejezet tanulságain, azok számára nem mondok újdonságot, hogy szegény bal oldali példányunk a hamisítványok meglehetősen sok ismertetőjegyét magán viseli. De pont erre vagyunk kiváncsiak: milyen belül egy eredeti és milyen egy hamisítvány! Mit sóznak ránk, ha átvernek?

Mindenek előtt fontos lenne elmondanom, hogy a következőkben leírtakat senki se próbálja ki, még a saját felelősségére sem! Az, hogy nekem szerencsém volt, az részben tapasztalat, részben mázli. Ismétlem: AKKUMULÁTORT SENKI NE SZEDJEN SZÉT!

Induljon a procedúra.

Mint látjuk, hamisítványunk az a fajta, amin nincs papírból készült adattábla, hanem az adatok közvetlenül a burkolatra vannak nyomtatva. Ha ugyanoda szeretnénk eljutni, akkor, ha az eredetiről leszedjük a papír felirattáblát, a másiknál a teljes burkolatot kell leszednünk.

Sajnos elfelejtettem megmérni a pontos tömegüket, ezen sorok írásakor pedig már nincsen meg a két szerencsétlenül járt alany, de elhihetitek, hogy a gagyi jóval könnyebb volt, mint az eredeti. Ennek okairól kicsit később.
Mindkét akku kívülről ezüstös-szürkés bevonattal rendelkezik. Nem mindegy azonban, hogy milyen anyagból is készült ez a burkolat.
Először a hamis akku fóliáját fejtettem le. Nem okozott különösebb megterhelést, bontottam már ki csokit több szenvedés árán, mint ezt. Az eredeti akku burkolata egyfajta fémfólia, amely az akkutestre rá van ragasztva. Legalább 5 percig szenvedtem a lekínlódásával, foggal, körömmel, egyszer sikerült is megvágnom magam az elszakadt, éles fóliával.

A különbség azt hiszem egyértelműen látható. A hamis akku kisebb, a testét egy műanyag keret öleli körül, hogy az eredetivel egy szélességet érhessen el (!!!). Valószínűleg az akku maga "univerzális", mivel igen kicsi a mérete, és emiatt egy adott kerettel bárhová használható.
Az eredeti akku felületén jól látszik a ragasztás, és a gyártói azonosító.

A hamis, kiemelve a keretéből, felül az eredeti:

Ennél érdekesebb a csatlakozók elektronikája, amin megintcsak láthatunk eltérést.

Az eredeti panel gumiréteggel van bevonva, ennek okáról csak találgathatok, de lehet, hogy egyfajta extra szigetelésként is szolgálhat. Ugyan láttam rajta egy tranzisztort, amit a hamis akku paneljén nem, de hát kicsire nem adunk ugye... és ha már az elektronikánál tartunk, érdemes megemlíteni még valamit, amivel majdnem csúnyán befürödtem. Az eredeti akku két pólusa egymás mellett található (a három kép közül a jobb szélső), és egyből el is tűnik a fémburok alatt. Rövidre zárni nem tudtam, csak nagyon szándékosan, egy vezetékkel, de az akku már hónapok óta csontüresen állt, így nem tudtam rövidre zárni.

A hamis akku viszont más. Veszélyesebb. Úgy kell elképzelni, mintha leszednénk egy kínai ceruzaelemről a fóliát, az akku negatív pólusa a teljes akkutest (!!!), a pozitív pólus pedig egy kartonszigetelés alól az akkutetőn kibújó vezeték. Gyakorlatilag a negatív pólushoz egy vezeték csatlakozik a panelról, ami az egész akkut megkerülve alul lett forrasztva, így elég hosszú a fémvezeték ahhoz, hogy aki szétszedte, véletlenül össze is érinthesse, mint én. Ez az akku nem volt teljesen lemerítve, így amikor véletlenül összeért a két pólus, azonnal fel is izzott a fém. Ez azért volt igen veszélyes, mert a nem megfelelően gyártott cellák ilyenkor felhevülnek (a megfelelően gyártottak is, de az kevésbé veszélyes, DE VESZÉLYES!), és ha emiatt az akkun belül keletkezik rövidzár, akkor külső fémburkolat sem véd meg, hogy az arcomba kapjam az akku belsejét.
Egy képet azért készítettem bemutatásképp, hogy egy tized másodperc alatt mekkora izzásra képes az akkuban lévő energia. Ezek után senki se kísérletezzen vele!

A következő képen még egyszer láthatjuk a két akkumulátor test tetejét, egyúttal azt is, hogy a hamis mennyivel keskenyebb.

Ami a többi hamis akkut illeti...
Azok a gyártók (hamisítók?), amelyek valamelyest követik az eredeti BST-33 gyártási előírásait, anyagait, azok nagyjából hasonló elemekből építik fel az akkukat, mint az eredetiket. Értem ez alatt a külső fémborítás meglétét, de valamelyest vékonyabb kivitelét, vagy a belső cellák hasonlóságát, de minőségi eltérés mindenképpen van. El lehet mondani, hogy a hamis akku szerkezetileg legalább annyira tér el az eredetitől, mint az utánzat külső megjelenésének színvonala. Lehet, hogy kicsit, de lehet, hogy teljesen, hiába próbálja elhitetni a külseje (ha akarja egyáltalán), hogy ő majdnem ugyanolyan, mint az eredeti.

Vigyázzunk! Amíg nem látjuk az egyes hamisítványok belső kialakítását, sajnos minden egyes hamisítványról azt a legprimitívebb kialakítást kell feltételeznünk amivel én is találkoztam, és ez egyáltalán nem megnyugtató!

Lapozz a következő oldalra!

|HOME|TOP|