A szép új 3G-s világ (1.)

Eszmefuttatás a lehetőségekről és a korlátokról

SMS, MMS, videóbeszélgetés

1. rész

SMS, EMS

A kezdeti időkben örültünk, hogy egyáltalán telefonálhattunk bárhonnan, nem voltunk helyhez kötve. A félbőröndnyi CB rádiókat felváltotta a táskányi hordozható telefon. A 80-s évek végén a vállalkozók körében státusszimbólummá vált a külön bőrdobozban cipelhető rádiótelefon. Akinek ilyen volt, az vagy nagyon fontos ember, vagy „menő” vállalkozó volt akkoriban. Aztán jött a kilencvenes évek elején a már csak féltéglányi méretű „maroktelefon”. Ez is a fontosságot, a felső tízezerhez tartozást szimbolizálta. És aki megengedhette magának ezt a luxust – mert akkoriban, 16 évvel ezelőtti árfolyamon, százezer felett mérték ezeket a technikai csodákat – az lehetőleg úgy használta ezeket, hogy mindenki lássa: hej de nagymenő, sikeres valakiről van szó! Az irigy nép el is nevezte ezt készüléket bunkofonnak. Szerepe volt ebben részben az irigységnek, másrészt annak, hogy tényleg bunkó alakjuk és kinézetük volt a legelső generációs mobiloknak.
Beszélni se igen lehetett akárhonnan akárhová, mert a szolgáltatói lefedettség is kezdetleges volt, Budapest jelentős része mellett a legnagyobb városok és az autópályák voltak szép piros színnel kiszínezve a szolgáltatók lefedettségi térképein. Beszélni pedig kifejezetten drága mulatság volt, a percdíjak jóval 300 Forint felett mozogtak, még a tekintélyes előfizetési költség mellett is. De már elindult a fejlődés, és a kezdeti döcögős éveket a 90-es évek közepén a miniatürizálás és a szolgáltatás földrajzi kiterjedésének növekedése követte.

A szolgáltatók a sávszélesség növekedésével párhuzamosan, bevezettek néhány újítást is, megjelent először a postafiók, majd a központi szolgáltatások, végül pedig egy igazán forradalmi jelentőségű dolog: az SMS! Ekkor már – akinek fontos volt, meg tudta venni! – elérhetővé váltak a telefonok is. Igaz, ezek szinte semmiben nem hasonlítottak a maiakra. Pontmátrixos kijelzőkkel igyekeztek kezelhető menürendszert, sőt kezdetleges scrollozással akár egy teljes SMS hosszúságú szöveget is megjeleníteni.

Az első telefonom egy Ericsson gyártmány volt. Zsebre nemigen lehetett vágni, de legalább övre akasztva, vagy táskában tényleg magammal tudtam vinni mindenhová. Nehéz volt a méretes akkumulátor miatt, és mai szemmel nevetséges emlék az ekkora méretek melletti egysoros, alig olvasható halvány zöldessárga kijelző. De ez már SMS-képes is volt! Mert azért akkoriban ezt sem tudta minden telefon. Azóta a mobilgyártók látszólag szédületes ütemet diktálva dobták a piacra az egyre látványosabb, egyre kisebb telefonokat. Ma már a 262.000 – meg egy pici – színárnyalatnál, a 2 colos kijelzőknél tartunk, és ne is soroljuk fel a további részleteket. A telefonokba fényképezőgép került, lehet játszani. A menük kibővültek mindenféle hasznos és haszontalan almenükkel (ébresztés, számológép, naptár, hangfelvétel, hangvezérlés stb.). A mai napig mennyi minden változott!

Csak egy dolog maradt változatlan: az SMS!
Ma is ugyanaz, mint akkor, amikor bevezették. Ugyanannyi karaktert tartalmazhat, és nagyjából ugyanazokat a karaktereket tartalmazhatja, ugyanolyan szabályok szerint, mint az ősidők óta. Vajon miért? Nézzük miért. Az SMS a Short Message Service angol szavak mozaik-rövidítése, a magyar fordítás: Rövid (szöveges) Üzenet Szolgáltatás.  (Az üzenet csak szöveg lehet, hang nem, arra csak a hangpostafiók című szolgáltatás alkalmas.) A szabvány szerint maximum 160 karakter hosszúságú üzenetet küldhetsz, vagy fogadhatsz mobiltelefonodon. Némely készülékek - ez márkától és típustól függ - már több SMS-t is tud egybefűzve küldeni és fogadni, és meg is tud jeleníteni, összefűzve, a kettő, vagy több, de szintén maximum 160 karaktert tartalmazó SMS egységeket. Persze ilyenkor nem egy SMS megy el, hanem annyi, amennyi a befejezett és megkezdett SMS-ek darabszáma összesen. Ha a fogadó telefon nem képes az összefűzött SMS megjelenítésére, akkor több SMS érkezik, és azokat darabonként kell megnyitni. Szinte biztos, hogy az ilyenkor érkezett SMS-ek pontosan követik a szöveg eredeti összefüggését, mert az egymás utáni darabok egyike-másika nem „kóvályoghat el” a hálózaton, és emiatt nem keveredhet az időrendiség. (Bár ez sincs kizárva.)
Az viszont zavaró lehet, hogy a telefonod menűjében nem a legfelső, vagy a közéső, hanem a lagalsó (azaz elsőnek érkezett) SMS-t kell először megnyitni, mert csak így jutsz az eredeti „értelmes” szöveghez. Ha éppen több SMS-t is kaptál korábban, és azok is szerepelnek még a listán, nem is olyan egyszerű eltalálni az elsőt. (Egyes készülékek segítenek ebben, mások nem.) 2001-ben több nagyobb cég (az Alcatel, a Motorola, az Ericsson és a Siemens) kísérletet tett az SMS-szabvány leváltására, és egy új formátumra tettek javaslatot, az EMS-re. Az akkoriban legnagyobb ellenlábas, a Nokia azonban nem támogatta ennek a bevezetését. Az EMS, az SMS szabvány új változata lett volna, amely lehetővé tette volna a szövegbe ágyazott képek, animációk és zene továbbítását az üzenettel együtt.
A fő érv az EMS szabványosítása ellen az volt, hogy az MMS 2002-ben történő bevezetése feleslegessé teszi a vitát, az majd megold minden problémát. Csakhogy az MMS egy más szabvány, nem az SMS kiterjesztése. Az MMS esetében lényegében ebben az új formátumban jelenik meg a szöveges üzenetrész.
Az SMS tehát az MMS bevezetésével is maradt a régi, semmit nem fejlődött. Pedig az EMS szabvány általános bevezetése sok – ekkorra már felismert – problémát is megoldott volna.
Valami azonban mégis változott, de ez nem érintette az SMS elavult szabványát.

SMS

Az eredeti SMS lényegében egy „fajtiszta” TXT formátum, amely kezdetben az angol ABC betűjeleit, néhány kiegészítő más nyelvi karaktert, néhány vezérlő karaktert (sorugrás, új bekezdés) és egy-két (nem publikus, azaz billentyűzethez nem rendelt) látványkaraktert (villogtatás) tartalmazott. Azaz, minden nyelv számára azonos karakterkészlet állt rendelkezésre. Erre az állapotra rögzítették a 160 karakternyi maximális hosszúságot. A hossz megadásakor arra hivatkoztak, hogy ennyi karakterrel valóban meg lehet felelni egy rövid üzenet funkciójának, és ezt statisztikai adatokkal is igyekeztek alátámasztani. Ha valaki nem akar szerelmes levelet írni, 160 karakterbe valóban bele lehet zsúfolni a tömör mondandót. Jozsi_kuldjetek_mar_a_targoncat! Ez 32 karakter.
Szabványban rögzítették a szabványos GSM karakterkészletet, hogy minden telefonban azonos lehessen. A GSM karakterkészlet nem tartalmazza minden nyelv ékezetes betűit, többek közt a magyarét sem, de található benne pár olyan, más nyelvben használatos karakter, mely hasonlít a mi ékezetes betűinkhez. Ezekkel a balra dőlő ékezetes karakterekkel már jó pár éve helyettesíthetjük a magyar abc-ben találhatóakat.
Egy SMS az ETSI GSM ajánlás specifikációja szerint maximálisan 140 nyolcbites bináris 'szó'-nyi hasznos információt tartalmazhat, amely hétbites szegmentálás mellett valójában 160 karaktert jelent. Az egy karakter megjelenítésére használt bitek számából eredően a GSM-táviratban nem használható ki teljesen a nyolcbites ASCII karakterkészlet. A hétbites kódkészlet főleg az angol ábécé betűit tartalmazza, de megtalálható még benne a francia, a spanyol, sőt a görög ábécé néhány betűje is. A magyar ékezetes betűk azonban többnyire hiányoznak.
A gyakorlatban ez úgy derül ki, hogy bár a készülék nem tiltakozik az ékezetes betűk begépelése ellen az SMS szerkesztésekor - ezek a karakterek gond nélkül használhatók például a telefonkönyv bejegyzéseihez -, a címzett telefonjára érkező üzenetről azonban már esetleg hiányoznak.
Hogy melyik ékezetes betűk használhatók, azt - egy SMS áráért - mindenki maga is kipróbálhatja. Ehhez egy üzenetbe be kell írni a telefonunkon megjeleníthető valamennyi ékezetes karaktert (a gyakorlatban erre kiválóan megfelel az „árvíztűrő tükörfúrógép” szöveg), majd el kell küldeni saját magunknak ezt az SMS-t. A visszakapott üzenetet az eredetivel összevetve kiderül, hogy mely karakterek maradnak sértetlenek, illetve melyek változnak meg a kódkonverzió során. E konverzióra egyébként mindig az adott GSM-szolgáltatónál kerül sor, ezért a különböző üzenetküldő-központokat használva eltérő lehet az eredmény! Az idő múlásával kiderült – mint az egyébként várható is volt –, hogy ez a karakterkészlet nem elégíti ki a szolgáltatást igénybevevőket.
Nem volt mit tenni, be kellett vezetni az ún. Unicode karakterkészletet. És meg kellett jelentetni az ezeket kezelni is képes telefonokat. Az UNICODE karakterkészlet egy karaktert 16 biten tárol, és a karakterkészlet tartalmazza az összes magyar ékezetes betűt. Viszont, hogy olyan karaktereket is továbbítani lehessen SMS útján, melyekre eddig nem volt lehetőség, annak nagy ára van! Az ilyen üzenetek továbbításához nyilvánvalóan több adat átvitelére van szükség, emiatt egy darab SMS-be csak 70 karakter fér bele! Tehát egy 160 karakteres magyar ékezeteket tartalmazó SMS elküldése 3 SMS árába kerül! (Két "betelt" és egy megkezdett.) Közben azonban "úgy mellékesen" még egy összefüggés is megváltozott. Eredetileg az SMS-hez a szolgáltatók nem fűztek komoly reményeket. Legyen – gondolták – kiegészíti a választékot. Jól hangzik. Úgyse használják majd sokan, de legalább ebből is pénzt tudunk csinálni. Nem számoltak azzal – a szokásos jövőbelátás hiánya –, hogy a nép rászokik, sőt az évek teltével egyre erőteljesebb bevételi forrássá válik az SMS-ek értékesítése. Ezért aztán amíg az SMS fejlesztés első lépcsőjéért nem lelkesedtek túlzottan, az karakterkészlet bevezetését már nagy lelkesedéssel támogatták, sőt mi több, meglepően rövid idő alatt bevezették a hálózati oldalon szükséges változtatásokat, és minden beszállítótól meg is követelték az Unicode kompatibilitást. (Mindent a vevőkért!)
A Nokia különösen agresszíven járt el a bevezetés során, és vásárlói érdekvédelmi szervezetek nyomására tért csak vissza a korrekt útra. (A Nokiáról tudni kell, hogy érdekelt a hálózati fejlesztésekben és üzletrésze van több szolgáltatóban is.) Meg kell adni a használónak azt a jogot, hogy eldönthesse, az eredeti karakterkészletet, vagy az Unicode karakterkészletet akarja használni. Ha a telefongyártó ennek lehetőségét nem biztosítja, a gyanútlan tulajdonos háromszoros árat fizet egy SMS-ért! (A Nokia több korábbi készüléke szoftverébe sanda szándékkal nem építette be ezt a menüpontot! Sőt, ha az első kiadás még tudta is, a szoftverfrissítés eltüntette.)

Ma már minden telefonba kötelező a választás lehetőségét felkínáló menűpont elhelyezése. Ha nem így lenne, a teszterek kiszúrnák, az adatokat megjelentetnék több fórumon és a készülék eladhatatlanná válna. Persze lett volna más út is a probléma megoldásához. Mondjuk az SMS-ek árának egyharmadra történő csökkentése, vagy a 160 karakter-hossz megháromszorozása, hogy az Unicode karakteres SMS-ek egy darabként menjenek el. Érdekes volt az utóbbi lehetőségre adott válasz: ez túlterhelné a hálózatot, meg műszaki problémákkal járna. Hm. A kérdező megint kérdez: de uraim, így is három SMS terhei a hálózatot egy helyett. Válasz: maga nem ért hozzá, értse meg a hálózatunkhoz mi értünk. Na jó, akkor az árcsökkentés? Ja! Azt meg a piaci viszonyok döntik el. Szóval, az üzlet az üzlet! (Az erkölcs meg nem üzleti kategória!) Az SMS továbbítása az úgynevezett csomagkapcsolt technológiára épül, vagyis a feladó és a címzett között az üzenetküldés idején - ellentétben a beszélgetéssel nincs folyamatos összeköttetés. A GSM-távirat 'csomagként' jut el a feladótól a címzettig, miközben a kommunikációban részt vevő hálózati elemek közül mindig csak a szükséges áramkörök foglaltak.
Emellett az SMS az éteren át nem is a beszélgetést továbbító csatornákon keresztül halad, hanem úgynevezett jelzéscsatornákon keresztül; ezzel magyarázható, hogy beszélgetés közben is lehet SMS-t akár elküldeni, akár kapni. Szinte minden héten kapok egy, az előző nap délelőttjén részemre küldött SMS-t. Egy nap kell egy SMS célba jutásához? 2006-ban?
Aztán ott vannak a csúcspontok. Szilveszter, karácsony, húsvét, nőnap. Tragikus helyzetek alakulhatnak ki. Több 2005 december 31 délutánján nekem írt SMS-t január 2-án este kaptam meg. Amikor érdeklődtem a szolgáltatónál, hogyan is van ez, a beszélgetés nagyjából a következő volt:
- Megkaptam?
- Meg.
- Nahát. Nincs olyan a szerződésemben, hogy azonnal kötelesek továbbítani a címzetthez. Egyébként az meg természetes, hogy ilyen alkalmakkor túlterhelté válik a rendszer. Hogy lehet az, hogy én ezt nem értem meg. Meg aztán a csúcsterhelések idején a beszédhívásoknak van elsőbbségük, emiatt az SMS-ek persze, hogy késnek.
- De – mondom – mobilon az ismerőseimet sem tudtam hívni szilveszterkor, ugyanakkor vezetékes telefonon fel tudtam hívni akárkit...
- Ja, az meg azért van, mert már mindenki mobilon telefonál ilyenkor.
Nofene. Ilyen helyzetekben a XIX. századbeli analóg technika megveri a XXI. századbeli digitális csúcstechnológiát?
Meg bizony, de alaposan. Az SMS olyan rendszert képez, amibe eleve be van építve a késedelem tényezője.

Az SMS-kommunikáció a tárolás és továbbítás elvén (store and forward) alapszik, ami azt jelenti, hogy a táviratunkat lehet, hogy azonnal, de lehet, hogy csak többnapos késéssel továbbítja a rendszer. Ezért célszerű az üzenet érvényességi idejét is beállítani a feladáskor. Ez a feladástól számított relatív időtartam lehet, amin belül a küldőközpont megpróbálkozik az üzenet kézbesítésével. Nyilvánvalóan egy "15 perc múlva várlak a kijárat mellett" típusú üzenetet értelmetlen egyhetes érvényességgel feladni. A sikeres kézbesítés ideális esetben csupán néhány másodpercig tart. Miután a feladó sikeresen elküldte az üzenetét, tehát visszaigazolást kapott, hogy "üzenet elküldve", azt a küldőközpont azonnal megpróbálja eljuttatnia címzetthez. Ha a kézbesítési kísérlet során a küldőközpont bármilyen hibát érzékel, akkor a hiba típusához illő újraküldő algoritmus szerint később - természetesen az üzenet érvényességi idején belül - még megpróbálkozik a továbbítással. Az üzeneteket többnyire akkor küldi késve a központ, ha a "címzett nem elérhető", illetve, ha a címzett SIM kártyáján betelt az üzeneteknek fenntartott memória.

EMS

Az EMS-ben már nem csak rövid szöveges üzenetek megírására és elküldésére van lehetőség - az EMS (Enhanced Messaging Service) lehetőséget biztosít arra, hogy picit feldobjuk az üzinket egy-egy rövidke dallammal, melódiával, képekkel vagy animációval. Az EMS küldésnek és fogadásnak is több változata lehet. Amikor melódiát küldünk a szöveghez csatolva, akkor ezt egy felkiáltójel jelzi, de ha csak egy aprócska dallammal akarjuk megörvendeztetni a fogadót, akkor egyszerűen az üzenet "kibontása" után már meg is szólal a kiválasztott "zenécske". Az EMS (Enhanced Messaging Service) a meglevő SMS infrastruktúrára épül. EMS üzenetek tartalmazhatnak szerkesztett (közepre rendezett, aláhúzott, stb.) szöveget, képeket, animációkat, előre definiált animációkat (pl. "Boldog vagyok" vagy "Szomorú vagyok"), hangot, előre definiált hangokat (pl. "Huha!" vagy "Ennek örülök!"), letölthető file-okat (csengőhangokat, operátorlogókat), továbbá vCard és vCalendar komponenseket (a határidőnaplók közötti kommunikáció céljára).
Ha egy olyan készülék kap EMS üzenetet, amelyik nem támogatja az EMS technológiát, akkor az csak a szöveget jeleníti meg. Az EMS terjedését elsősorban az Ericsson, a Motorola, a Siemens és az Alcatel támogatja. Ma már úgy tűnik, hogy az MMS megjelenése után az EMS kiment a divatból. Pedig az elmúlt néhány évben igen sok telefon volt képes EMS küldésére és fogadására, és az jelenleg is. (Néhány gyártó rendkívül sok kész animációt, smileyt, és egyéb előre elkészített EMS elemet épített be a készüléke menűjébe, például a Panasonic.) De mintha a szolgáltatók nem favorizálták volna, és ma sem emlegetik az EMS-t, mint létező lehetőséget. Ugyan megemlítik az árusított készülék technikai adatai között, hogy a telefon EMS kompatibilis, de ettől több szó nem esik róla.
Az EMS használatához is meglehetősen kevés instrukció áll rendelkezésre (pedig szenzációs trükköket lehet csinálni az EMS-sel!).
Mi ennek a magyarázata? Sajnos megint csak az üzleti érdekekre tudunk gondolni. Amikor az EMS lehetősége megszületett, már készen állt az MMS. És ez egy olyan szolgáltatás, ami nemcsak többet nyújt, de magasabb áron is lehet értékesíteni mint az egyszerű SMS-EMS-t.

folytatás

- agravius -